Egész nap, ahogy haladtunk lefelé csak az estén járt az eszem. Hogy mi fog történni Velem és hogy mire kell emlékeznem. Ez az emlékezés néha olyan nehezemre esett. Sokszor éreztem, hogy jobb nem feszegetni a múltat. Ellenállásaim oka leginkább az volt, hogy olyan dolgot tudok meg…

Haladtam lefelé a Hegyről a pici, alig látható ösvényen. Látszott, hogy jártak már előttünk is itt erre, de hogy kik és mikor, az sajnos nem derült ki. Olyan ösvény volt ez, amely a fejlődő lélek kötelező útja volt. Valamiféle lelki evolúció. Talán nem ezeken a gondolatokon…

Nem tudtam hirtelen ezzel a kérdéssel mit kezdeni. Annyira filozófikusnak tűnt, hogy nem éreztem magamat elég okosnak a megfejtéséhez. Hiába gondolkodom rajta, hogy „Ki vagyok Én?”, ha erre a kérdésre most azt a választ adnám, hogy …hát…Én. A kérdés feltevés helyett…

Ahogy felértem, és kijelenthettem, hogy fent vagyok... FENT VAGYOK a szó nem kifejezett értelmében, az öröm, a felszabadultság érzése gyorsan elszállt. Ködös lett minden és az addigi tiszta út eltűnt szemeim elől. Nyomasztó lett minden. Kerestem a láncokat a bokáim és csuklóim…

Nem gondolkodtam tovább a félelemről. Értelme nem volt. Emlékszem, ott a ringben sem ez volt a jó megoldás. Amikor gondolkodom, akkor a megoldást akarom látni. Ez azért baj, mert a fejem a jövőt nézte, nem a múltat, ahol a félelem méregfoga van és ahonnan folyamatosan rág. Ahogy…

Több nap telt ott a hegyen fent, a „majdnem csúcson”. Rengeteget gondolkodtam, agyaltam, szedtem elő eddigi tanításaimat, felismeréseimet és próbáltam valamire nagyon rájönni. Nem igazán sikerült. Értettem a láncokat a bokáimon, hogy Én tartom őket, Én vagyok felelős értük,…

Állt a Mester előttem a hegyen, Nekem háttal. Olyan öreg, ősz szakállas, megnyugtató arcú, nyugodt, de igen erős, határozott természet volt. Én mögötte, majdnem a hegy tetején összegörnyedve álltam. Fájt a hátam és éreztem, hogy valami rettenetes nehéz. Szinte összeesek a…