Nem tudtam hirtelen ezzel a kérdéssel mit kezdeni. Annyira filozófikusnak tűnt, hogy nem éreztem magamat elég okosnak a megfejtéséhez. Hiába gondolkodom rajta, hogy „Ki vagyok Én?”, ha erre a kérdésre most azt a választ adnám, hogy …hát…Én. A kérdés feltevés helyett inkább az álmomra gondoltam. Nem hagyott nyugodni, hogy mit is jelentett. Így felidéztem az eseményeket és Mesterem tanítása szerint a képek mögötti érzésekre figyeltem.

Egy szobában ültem. A szoba falát aranyozott selyem tapéta borította rendkívül ízléses, de régi faragott bútorok álltak benne. Az érzésem kellemes, otthonos volt. Világos erkélyes szoba volt, ami egy hatalmas kertre nézett. Érzésem szerint szerettem ott sétálni. Ahogy nézegettem a szobát, melegség öntött el, kényelmes, tágas volt. Jó érzés. Úgy éreztem a szoba közepén állok, mint egy kislány, és pörgök , a ruhám suhan, karjaim széttárva…boldog voltam! De hirtelen elsötétült a szoba, szinte fekete lett. Megálltam a pörgésben és láttam, ahogy a leheletem kirajzolódik a levegőben. Nem féltem, de ijesztő, dermesztő érzés volt. A szoba faragott faajtaja kinyílt és egy női alak lépett be. Fekete ruhát viselt, magas volt és vékony. Karjai előtte összefonva, kimért magatartása és zord tekintete volt. Oda lépett Hozzám és felém hajolt. Vékony, szűk szája, ami ki volt festve, szólásra nyílt. Amit mondott azt hiába is füleltem nem hallottam. Nem is érdekes. De ahogy mondta. Azt éreztem, hogy hideg levegő fut körbe körülötte, behálózva az egész testemet. Minél többet beszélt, annál hidegebb lett és éreztem, hogy megfagyok. A sötét nő elment, a szoba rideg lett és ott álltam a közepén, mint egy jégszobor. Nem tudtam megmozdulni. Már semmi nem volt vidám és szép, minden mosolygós jó érzésem eltűnt. Helyette maradt a magány és a lemondás.

Rettentő rossz volt megélni újra az álmomat. Ebből a fura, újra átélt emlékből csak a rettentő hideg érzés maradt vissza. Szabályosan fáztam.

- Ki volt az a nő? - ordítottam rá az Öregre, aki békésen üldögélt tőlem pár méterre és a tájat nézte. Merengett.

- Nem volt, van. – válaszolta. Hiszen most is hat rád. Tehát él Benned!

Remek, gondoltam. Tehát van egy nő az emlékeimben, aki olyan benyomást tett Rám akkor, hogy még most is ráz tőle a hideg.

De ki ez a nő? És miért bántott Engem?

- Te vagy a nő! – jött a válasz az Öregtől. Mert Te élteted. Te adsz neki energiát. Másoknak nincs hatalma felettünk. Merész lenne bárkinek ilyen hatalmat a kezébe adni. De amíg él Benned a másik emléke, addig Te élteted, Te táplálod, Te adsz neki energiát.

Egy pillanatra lesütöttem a fejem, de megértettem. Emlékeimet Én tartom életben. A nő bárki is volt, nem lényeges. A lényeg, hogy Én tartom életbe az érzést, amit Felém küldött. Nem tudtam még neki megbocsájtani. És a Felém küldött érzéseit átvettem, működtettem, sőt működtetem magamon most is. Éreztem, ahogy a mindennapjaimban befagyasztom azon érzéseimet, ahol megengedném magamnak a pihenést, vagy a játékosságot. Tudtam, hogy mindig megmagyarázom magamnak, hogy a kötelesség fontosabb. Mély szigorral kezdek bele újabb és újabb terhes feladatok elvégzésébe, amit nem is szeretnék. Éreztem fáradt testemet, ahogy nap, mint nap kizsigerelem magam, és ezt megmagyarázom szimpla materiális nézetekkel. Átfutottak rajtam ezek a pillanatok, ezrével öntötték el az agyam. Ahogy sokasodtak, azt éreztem : ELÉG!

ÉN A KISLÁNY VAGYOK! – ordítottam, hogy vége legyen az emlékek borzasztó rohamának.

AZT TESZEM, AMIT ITT BELÜL ÉRZEK JÓNAK! SENKI NEM MONDHATJA MEG MI JÓ NEKEM, MERT ÉRZEM!

Érzem végre. Öröm könnyeim hullottak, ahogy felállva ott a hegyen kiabáltam ezt a semmibe, hogy a táj is visszhangzott. A szabadság érzése újra kinyílt Bennem és éreztem, hogy ismét forgok a szobában, vidáman, felszabadultan.

- Indulhatunk? – kérdezte Mesterem.
- Igen. – magabiztos voltam a válaszban.

Tudom már ki vagyok. Továbbra sem láttam az utat magam előtt, ahogy elindultunk a hegycsúcsról. De éreztem, hogy nem az út a lényeges. Hanem az úton szembe jövő helyzetekben az, hogy

ÖNMAGAM LEGYEK!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.