Talán ez az a szemlélet, amelyet most sok-sok változás árán, de meg kell, meg fogunk érteni. Fordíthatjuk ezt úgy is, hogy:

„Aki kifelé él, nem él Bent!”

Mai társadalmunk alakulása, a szociálpszichológiai tanulmányok szerint, az egyik legnagyobb szétesését mutatja. A kapitalista világrend megteremtette számunkra a versenyhelyzetet, ahol ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk, dolgozni és keresni kell, és sajnos egyre többet kell belefektetnünk a munkába. Nem csak időt és pénzt, de rengeteg figyelmet is. Ennek következményeként az emberek fókuszában megszületett a mai idea, a pénz, anyag és karrier központú világ, ahol nem érdekes az ki iránt mit is érzünk (sokszor ugyanis meg sem tudjuk fogalmazni), de az igen, hogy mije van és abból minket hogyan tud előrébb juttatni. A kapcsolatok valódisága eltűnt a Nagy családok szétestek, mert az a férj vagy feleség, akit elvettünk még fiatalkori érzelmeink mentén, ma már nem elég trendi hozzánk. Szegény még érzelmekkel akar érvényesülni, holott jobb lenne, ha lefogyna, vagy éppen karriert építene, hiszen a gyermeknevelés snassz. Elfeledtük a valódi emberi értékek táplálását, a valódi Anyák és Apák már nem népszerűek, sőt kifejezetten nevetségesek, hogy nincsenek nagy céljaik, meg jó kis autóik és a ruhájuk sem márka. Megszülettek a Mozaik családok (Patchwork), akik azt akarják bizonyítani, hogy nincs is szükség az eredeti vérségre, mert így is lehet élni. És persze lehet is. A kérdés az, hogy mi lesz ezekből a gyerekekből mire felnőttek lesznek?

Az amerikai társadalom jóval előttünk, magyarok előtt megízlelhette, hogy a kapitalista világrend mit is okoz az érzelmek tengerében. Elvette a Hitet, az Érzelmek táplálását, szétszedte a Családok erkölcsiségét és szentségét, az emberi jellemet átformálta egy ateista-materialista-realista szemléletté, ahol nincs más érték, csak az, amit össze bírsz „gyűjteni” és anyagként magadénak tudhatod. Hogy mindez mellett egyébként pedofil vagy, vagy éppen bűnöző és erkölcstelen senki, az mindegy is. Hiszen mégis téged utánoznak a mai tinik, téged néznek a mozikban a sok szaftos hollywoodi jelenettel teletűzdelt filmekben és persze a te fenekedet nyaldossák csodacicák plasztik mártásban.

Ez a szemlélet ma már oly mértékben elharapódzott, hogy Lelkünk óriási segítségért kiállt. A Lélek beteg és egyre betegebb, mert nem kap táplálékot. Ezek az anyag örömei teremtették meg az anyag nyomorékait is, akik nem győznek valami úton-módon visszatalálni egy Igaz Valódi szóhoz, vagy Érzéshez. A Lélek éhes, mert nincs, nem kap valódi szeretet. Gyermekeink, akik a mozaik családokba belekényszerítve élnek, haldoklanak. Számtalan úton-módon jelzik ezt Felénk. A diszfunkciós betegségek (diszlexia, diszgráfia..stb), a magatartásban jelentkező problémák (hiperaktivitás, vagy passzivitás), a sok-sok érzékszervi betegség (látás, hallás), a test elhízása már kisgyermekkorban mind-mind azt jelezik, hogy baj van. Nem a gyermekekkel. Hanem velünk szülőkkel, akik talán már fejben lemondtunk és feladtuk, hogy Lélekből éljünk, és robotokká válva hajkurásszuk a pénzt, mert ugye a család miatt… gyermekeink közben haldoklanak. És ha picit is őszinték akarunk magunkhoz lenni, akkor tudjuk nagyon jól, hogy mi is haldoklunk. Minden egyes perccel, amiben el akarjuk hinni, hogy a karriertől szerethetőek leszünk, a szépségtől elfogadhatóbbak, a pozíciótól méltóbbak és azért mert testben mozgunk élünk, koporsónkat szögeljük.

Koporsónk szögelése minden egyes olyan pillanat, ahol feladtuk a vágyainkat, ahol megtörtek a társadalom, a hatalom, vagy az elit ránk húzott programjai, ahol engedtük, hogy gyermekkorunkat elvegyék, ahol elfeledkeztünk róla, hogy Ki lakik odabent.

Ez az írás nem azért született, mert pesszimista révén egy nyers világrendi tükröt szerettem volna mutatni. Hanem azért a harcért, ami a mindennapokban élő Anyáknak, Apáknak, Gyermekeknek és Lelkeknek szól. (Álljunk meg egy picit. Tán néhány percre. És próbáljunk csak egy villanásra a Lélek szemével, befelé figyelve értékelni ezt a társadalmat.)

Mert, ha tetszik, ha nem, ez következik. Nem csak a 8-as év teszi majd ezt velünk, de szép lassan learatjuk minden olyan programunk gyümölcsét, amely ellenkezik Lelkünk igaz óhajával.

Ha most az anyag eltűnik többünk életéből, hagyjuk menni. Azért tűnik el, mert nem látunk tőle. Nem látjuk valódi önmagunkat, így másokat sem. Ez az a lecke, ami addig fog nyomni minket, időt és az ego harcait nem kímélve, ameddig meg nem értjük, hogy:

„Valódi érzéseket csak a Lélek képes adni, minden más a fejed szüleménye, illúzió, mely valótlan és amelynek lejárt az ideje.”

Ne azért menj férjhez, mert jól leszel tartva és nem kell hogy dolgozz, ne azért vedd el feleségül, mert illik hozzád, mert jól nézel ki és jó az önéletrajzod. Ne azért akarj gyermeket, mert itt az ideje és a korból is kifutsz már, ne azért akarj bármit is, mert trendi és mert az mások szerint jó, és ne azért akarj fejlődni, hogy tanító, vagy gyógyító legyél. Ne azért menj el jóshoz és asztrológushoz (stb.), hogy a jövődet meg tudd és másokról információt szerezz, és ne azért, hogy legyen kit hibáztatnod életed alakulása miatt. Ne azért kelj fel minden nap, mert a robot kötelező és ne azért légy robot, mert így előrébb jutsz.

De leginkább azért ébredj fel, hogy végre ÉLJ!

Itt a szemlélet váltás ideje!

Nem kint!

Bent van a Kincs!

Namasté

Kata

http://www.sivakeniko.hu/mit-tudnak-a-rajzaim/

Ajánlott film:

Felhő atlasz

Ajánlott könyv:

Umberto Eco: A focault inga, A rózsa neve

Milton Erickson munkássága

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.