2011-ben az Európai Unió, minden egyes tagállamában egy kutatást végzett szociálpszichológia segítségével, amelynek témája az volt, hogy mi az az egy gondolat vagy szó, ami jellemzi az adott társadalmat. Magyarországra ennyit írt: UNIFORMIZÁLT. Ha hosszabban elolvastuk a cikket, nagyon hamar rájöttünk miért. Mit is látnak belőlünk magyarokból a külföldiek.

A nőkről ezt írták: műköröm, smink, látszatra egyedi, divatos öltözék, amely mindenkin egyforma jelenségként tűnik fel.

Férfiakról: Vállas, kiemelt testalkat, sportosra törekvő, divatos öltözék, amely mindenkin egyforma.

Tinédzserek: divat ikonok, szabad szelleműek, a leginkább uniformizáltak, egyfajta követők.

Ahogy elolvassuk a cikket, kitűnik, hogy küllemünkben minél jobban törekszünk a tökéletesre, vagy ha úgy tetszik „egyedire”(mert mindenki azt hiszi, hogy az) annál inkább leszünk tömegáru. A tömegárunak pedig a pszichológia nyelvén vagy egy nagy baja: senkinek nem kell. És itt a gond. Manapság bárhová nézünk, bármely életterületünket vizsgáljuk, a legnagyobb válságot a családok szétesése, a gyermekek önállóságra való kényszerítése, és a párkapcsolati „nem találom a másik felem” válsága tetőződik. Vajon miért?

A szociálpszichológia tökéletesen levezeti ezt a folyamatot, ami végbement Európában az elmúlt századokban, és amely következtében az európai termelő társadalom fogyasztói társadalommá alakult.

Máté Gábor pszichiáter, legfőbb munkássága a gyermekkori sérelmek feldolgozása felnőtt korban. Egy interjújában így beszél erről:

„A nagy családok szétesése valamikor a XVIII. században kezdődött, az ipari forradalom idején, a falvak eltiprásával, az urbanizációval, az emberek lélektelen munkára kényszerítésével. Nem véletlen, hogy Angliában született meg az alkoholizmus. Inni, már az antik görögök is ittak, de alkoholizmus nem volt. A mai Kínában tökéletesen látható, hogy egyetlen generáció alatt lezajlik a szemünk előtt mindaz, ami Nyugaton több évszázad alatt ment végbe.”

A nagy családok szétesése eredményezte azt is, hogy az addigi önellátó gazdaságokat, kis kerteket, és a családi együttműködésből történő állattenyésztést és növénytermesztést, azaz a termelő társadalmat szétzilálták. Nem az volt már a lényeg, hogy közös erővel megtermeljük, hogy együtt legyünk, és minden csepp energiánk benne legyen abban az ételben, amit megeszünk, hanem az, hogy minél gyorsabban, a lehető legkisebb energia ráfordítással és a lehető legkisebb idő alatt érjük el az eredményt.

Kimaradt az „ÚT”. Aminek következtében kimaradt az úton történő fejlődés, a sok tapasztalás, ami nem csak jellemformáló, de leginkább lelkünk fejlődésének alapkövei. Megszületett hát a fogyasztói nemzedék, aki már eredményt akar, de azonnalit, és követel. Nem tanult meg dolgozni érte kitartóan, nem tanult meg figyelni és együtt élni a természettel, nem tanulta meg tisztelni a munkát, a befektetett energiát, az érte szerezhető javakat, és a pénzt sem. Ezt a társadalom már elfelejti honnan jött és elfelejtette azt is, hogy nem az pénz teremti az embert, hanem fordítva! Ennek a társadalomnak a jellemzője, a szép kigyúrt férfiak, és lapos hasú dús keblű hölgyek, akik út híján, azonnali eredmények elérése érdekében (tisztelet a kivételnek) kondi teremben élik életük nagy részét, a másikat inaszakadtukig azzal töltik, hogy megfejtsék, ha olyan rettentő egyediek, és pénzük is van, miért nem találják mégsem a helyüket.

Horvátországban az idén nyáron egy áruház lánc egy fogyasztói felmérést folytatott. A génkezelt paradicsom, kontra kistermelői paradicsom ügyében. A zöldséges pultjaikon egymás mellé helyezték a génkezelt, látszatra egészséges, nagy, fürtökben lógó, teljesen egyforma paradicsomokat, illetve a kis kertekben termelt, mindenféle nagyságú, szabálytalan, piros paradicsomokat. Arra voltak kíváncsiak, hogy melyiket viszi az átlagfogyasztó. A paradicsom vásárlása után, kint a blokkal a kezükben megkóstoltatták a vevőkkel az áruikat és néhány kérdést tettek fel nekik, aminek része volt az is, hogy miért éppen azt a paradicsomot választotta, majd a kóstolás után mit gondol, jól döntött –e? Mit gondol a kedves Olvasó, mi lett az eredmény? A vásárlók 67%-a vette a génkezelt paradicsomot, majd kóstolás után, több mint háromnegyedük látta be, hogy bizony ennek a paradicsomnak nincs íze. A maradék 33% elégedetten távozott. Ők voltak azok, akik nem azt keresték, ami mű, hanem azt, ami valódi, még ha küllemében szabálytalan is volt.

Ez a kis példa jól mutatja, hogy mai magyar társadalmunk hol téved. Nem a küllemünkben rejlenek valódi értékeink, és nem a rövidebb út hoz hasznot, boldogságot, örömöket és családot. A valódi személyiség fejlesztés sok idő. Sőt, mondhatnám az egész életünk egy tanulás, ahol minden nap egy új esély arra, hogy jobban megismerjük egymást és ezáltal megtaláljuk a helyünket a világban. Aki a helyén van, csak az tud kapcsolódni azokhoz, akik ő hozzá tartoznak. Amíg önmagunk nem tudunk lenni, addig nem találjuk meg, aki minket keres. A párunkat, a családunkat.

Amíg álarcokat viselünk, amely álarcok a mindenkori divatnak és felépítésnek felelnek meg, addig nem önmagunkat éljük, hanem azt, amit a társadalom tesz velünk. Tehet, mert mi, mint valami birka csorda csináljuk. Azt hisszük, ettől a társadalom jobban elfogad majd, jobban megtaláljuk a helyünket. Az igazság azonban az, hogy csak elveszítjük önmagunk valódi céljait, énjét és jellemét. És ahogy szépen lassan elveszítjük mindezt, egyre kevésbé találjuk, akit lelkünk keres. Elveszünk a kapcsolatainkban és egyre több sérelem és szenvedés árán kell rájönnünk, sok esetben már 40-50 éves fejjel, hogy mik azok a valódi értékek, amik mentén életünk kiteljesedhetett volna. Dolgozni önmagunkon és megismerni valódi életcéljainkat az egyik legnehezebb dolog.

Ismét Máté Gábor tollából idézve: „… mi nyugatiak nagyon félünk az ősi gyökereinktől, attól, hogy nem csak racionális, intellektuális emberek vagyunk, hanem lélekkel, félelmetes mélységekkel megáldott élőlények. A kapitalista világ, ebbe beleértem a szocializmusnak nevezett államkapitalizmust is, az ego befolyása alatt áll. Az ego, ahogy mondtam, a fájdalmaktól, a valóságtól véd. Ha mélyebbre megyünk, ez az ego megsemmisül. Az ego ezért nem akarja átadni hatalmát a léleknek. Küzd ellene.”

Mégis minden ÚT befelé vezet. És ezen az úton önmagunk megtalálásával megtaláljuk párjainkat, családunkat, valódi életcéljainkat!

Mindig bent van a megoldás! Ezt ne feledjük!

Namasté

Kata

Egyéni konzultáció: lelekesszencia@gmail.com
Ide várom minden kedves útkereső, érdeklődő levelét, kérését.

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONT:
SZEPTEMBER 14. Vasárnap - 15.00 - Pécs

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.