Amikor tudatosult Bennem, hogy szeretnék tovább menni, megmozdult a Lelkemben valami más, új érzés is. Otthon. Sosem éreztem igazán, hogy szeretnék vagy tudok valakihez, vagy bárkihez igazán tartozni. A sárkányok nemzetsége hatalmas volt. Számtalan kolóniában éltek, amik berendezkedése hasonlított egy jól működő királyságéhoz, ahol a király a klán vezére volt. Minden nemzetség egyöntetűen az Orion, majd később a Capella Tanácsának a fennhatósága alá tartozott. A nemzetségek egymás között is számtalan gyakorlatot és harci viadalt tartottak. Ezek az események rangosak voltak, de nem csak arra szolgáltak, hogy összemérjük egymás tudását. Rangonként eltérő megmérettetések voltak, mind férfiak, mind nők között. A nemiség nem volt jelentős különbözőség a sárkányok között. Harcosok voltak. És a nők is kezdettől fogva, alanyi jogon és kötelezően tanultak harcolni. Jómagam is így kezdtem. Izomzatuk kidolgozott lett és feladataik sem különböztek sokban a férfiakétól. Mégis a női harcmodor inkább épült az ellenség gyenge pontjainak kifürkészésére és ennek megfelelően fókuszos támadására, mint a puszta nyers erőből történő harcra. Mint említettem, azonban nem csak erre szolgáltak ezek az események, hanem a pár választásra is.

Kezdettől fogva irtóztam minden nemű ilyen jellegű találkozástól, vagy szófordulattól. Sőt leginkább elzárkóztam ezektől, mintha tudomást se szereznék róla. Pedig ha jobban belegondolok, nem volt ez olyan borzasztó. A szokások sárkányok között a tiszteletre és egymás megmérettetésére épült. A férfiak és nők találkozásai nem engedték, hogy a neműk kísértésbe vigye őket, holott testük szépen kidolgozott, mintaszerű volt. Mégis a kapcsolathoz valami más kellett. Bevésődés. Szívük csak arra az „Egyre” nyílt ki, aki tényleg hozzájuk tartozott. Megérezték, sőt felismerték Sorsuk akarata kit rendelt melléjük. Ez a fajta találkozás nem jöhetett létre egy sárkány 33 életéve előtt. Sem elméjük, sem szívük nem tudta volna ezt kezelni. Addig szigorú fegyelemmel tanították őket a törvények mindent átható tiszteletére. Életüket párjuk megtalálása alatt és utána is csak így élhették. A sárkány nemzetség egyik legnagyobb törése az volt, amikor az I. Háborúban sokan elvesztették bevésett Társukat. Sokan maradtak magányosak, utód nélküliek. És azon gyermekeket, akik szülők nélkül maradtak megpróbálták mások nevelni. Nevelő családok, de leginkább Tanítók, Mesterek. Én is ilyen voltam. Nem sokat tudtam szüleimről és emlékeimben nem jelent már meg az arcuk. Kiskoromban egyetlen érzésem a testvéremhez kötött, akitől elválasztottak. Tanítóm, aki egyben Apám is volt, nem sokat tudott ennek okáról. Hosszú ideig egyetlen célom pedig nem is volt más, mint megtalálni a Bátyámat. Fontosabbak voltak baráti kapcsolataim mindig és mindenkor. Családnak éreztem őket. És azt gondolom azok is voltunk. Éppen ezért nem vágytam nagyon arra, hogy beékelődjön ebbe a jól működő kis családba egy Társ. El sem tudtam ugyan képzelni milyen érzés ez, de nem is mozgatott sokáig. Szép lassan azonban minden barátomnak és bajtársamnak bevésődött a szíve valaki iránt. És együttléteink időben és térben is elmaradtak. Én ugyan betöltöttem szintén a 33 éves kort, de Szívem nem érezte ezt a fajta hiányt. Inkább szerettem jobban és többet egyedül lenni és rangomnál fogva ezt ki is használtam. Egyre többször léptem fel vezérként és távolságtartóbb lettem, mint korábban. Számtalan Vezér és Tanító váltásom volt és az évek csak teltek. Sok feladat, sok különböző bolygó. Néha azt éreztem, hogy tudatosan küldenek el máshova, hogy lefoglalják gondolataimat és ne barangoljak se a múltba, se a jövőbe. Sok helyen találtam olyan férfiakat, sárkányokat és más harcos nemzetségből valókat, akikhez vonzódtam némileg, de igazán senki nem tudott az ürességen változtatni. És lehet ez így volt jó.

A Griffekkel történő találkozáskor, azonban megmozdult Bennem valami. Otthon és szív. Úgy éreztem kinyílik Bennem valami. Talán akkor értettem meg, hogy az Otthonom nem itt van köztük. Sárkány voltam ízig-vérig, de mégis Szívem nem nyílt ki ezen a rezgés tartományon. A vágy erősebb volt Bennem, mint valaha, hogy ott a helyem köztük. Griffek hátán akarok lovagolni és képviselni mind azt a tudást, amit Ők. Meglepően zárt közösség volt az Övék, holott Szívük annyira nyitott volt, hogy tisztán tudtak olvasni a Fény útjának Sors Krónikáiból. Megláttak jövőbe mutató dolgokat és a múltat kérdés nélkül feltérképezték a másikon. Félelmetes is ez a tudás, sőt előttük megállni sem volt könnyű. Sokan féltek tőlük, sokan pedig tisztelték őket. Voltak irigyeik is, de azt hiszem ezen utóbbi népek nem tudták mit is jelent ilyen tisztán élni mindig, minden körülményben.

A Nagy Háború kezdetén a nemzetségeket összehívták. Nem csak Mesterek, Tanítók, de harcosok, vezérek is részt vettek a találkozón. Egyértelmű volt, hogy az I. és II. Háborúnál egy nagyobb, kiterjedtebb és sötétebb erővel kell szembe néznünk. A sárkányok nemzetségének egyik vezére Én voltam. Tudtam és éreztem felelősségemet és egy pillanatra sem tévesztettem idejövetelem célját szem elől. Minden nemzetség külön szektorban foglalt helyet a Capella Tanács termében. A tanácskozás és a helyzetismertetés már javában zajlott, amikor a jobb felső karzaton megjelentek a Griff Nemzetség képviselői. Minden szem rájuk tapadt. Mellettem a Déli Seregek egyik parancsnoka fel is nyögött, hogy „végre”. Majd derült arccal ült tovább. Ebből arra következtettem, hogy ismeri őket. A tanácskozás szünetében a Griffek eltűntek, de lelkesedésem, hogy információt gyűjtsek Róluk nemhogy alább hagyott volna, mint inkább egyre bizsergetőbben égetett. Így a déli seregek egyik Achónjához fordultam, aki elmondta, amit tudnom kellett.

Az Agákhoz nem lehetett csak úgy bejelentkezni. Nem látjuk őket, csak ha ők megmutatják magukat, mert más rezgés szinten élnek. A Fegyelmet és Méltóságot egyesítik önmagukon belül, amiért a Becsület Harcosainak is hívják őket. Minden harcos, aki szeretné az Ő útjukat járni, le kell mondjon minden egyéni érzéséről és azt alárendelni minden nemű tiszta akaratnak, amely az egyetlen Valós Ösvény a számukra. Sok sárkányharcosnak ez azt jelentené, hogy a bevésődését kellene felül írnia. Ezt pedig sokan nem vállalták. Ha egy harcost mégis megfelelőnek találtak arra, hogy magukhoz vegyék, akkor egy „meghívót” küldtek számára. Ezt a meghívót, azonban ki kellett érdemelni. Majd annak elfogadása után a sárkány harcosnak önként le kellett mondania eddigi rangjáról és szerepköreiről, elválnia eddigi szeretteitől és beléphetett egy új világba. Az Agáknál természetesen legalulról kezdi, ahol az Ő időszámításuk szerint egy éven át a kitartásáról és alázatáról kell tanúbizonyságot tennie. Számtalan türelmi és hitbéli próbán átesnie, rangtalanul, névtelenül, valakinek a szolgálatában. A tapasztalaton kívül ismét iskolapadba kell ülnie és még szélesebb minőségben újra tanulnia mindazt, amit eddig tudott. Tudását kicsiszolták. Az első egy év után léphetett be a rangba, ahol elkezdték őt harcra és szélesebb körű ismeretre tanítani. Ezen tanítások által nyílt ki számára a Fény Krónikája, hiszen minden egyes próba által csak tisztább és tisztább lett. Megtanultak az információval bánni. Ez volt a legnagyobb fegyverük. Majd a harmadik év tette őket felszentelt harcossá. Ekkor kaphatták meg a Griffjeiket, akiket hasonló szertartáson keresztül szerezhettek meg, mint a sárkányokat. Csak a Griffek nagyobbak voltak és tollaik éles pengeként vágtak, mindaddig, amíg el nem fogadták a lovasukat. A három év alatt nem láthatták korábbi kötődéseiket, utána pedig ezekre már nem nagyon tartottak igényt. Ha mégis, megoldották azt. Bár ekkorra már nem értették őket, vagy korábbi szeretteik, akik az idő más rezgésén éltek, kiöregedtek.

Ahogy hallgattam az Achónt, azt éreztem, hogy ez az Út vár rám. Bevésődve nem voltam.

Sok más dolog néhány régi baráton kívül nem tartott a sárkányok közt.

Mégis későbbiekben a „meghívót” háromszor utasítottam vissza.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.