(Avagy kinek kell mozdulnia egy kapcsolatban? A szülő hűtlensége a gyermekre nézve.)

Egy régi esettanulmánnyal kezdeném a történetet. Főszereplőink hárman vannak, egy férfi és két nő. Aki megkeresett, egy mélyen depresszív, életet elutasító, mérhetetlen nagy lelki fájdalmakat viselő, miérteket kereső hölgy volt, nevezzük Katának. Kata rettenetes állapotban volt, elhízva, leamortizálva, szinte csak tréningekben járt, amennyiben éppen tudott járni, merthogy egész nap a szobájában gubbasztott, sírt vagy jó esetben el tudott aludni. A történetét hallgatva nem csodálkoztam, hogy ilyen idegállapotba került.

Minden egy internetes ismerkedős randival indult, ahol összetalálkozott egy fiúval (nevezzük Tominak), aki elsőre szimpatikusnak tűnt, bár Kata elmondta, hogy már akkor fura zárkózott volt. Az első találkozó után szépen lassan jött a többi és kialakult valamiféle vonzódás, Kata szerint szerelem. A fiú Katáékhoz költözött, illetve ott élt, de mint kiderült oda azért állítása szerint nem költözött két éven át. A lány haladt előre a kapcsolatban, ahogy egy kapcsolat fejlődését tekintve illik, hogy mozduljon. Lassan a kapcsolatban azonban elkezdtek mutatkozni a problémák. Az első, a szexuális problémák arra engedtek következtetni a lányban, hogy vele van a baj. Ugyanis Tomi nem kívánta Őt. Majd észlelte, hogy anyagilag sem tesz bele semmit, olyan dolgokba, hogy közös programok, közös nyaralás vagy bármi. Ha a lány tett érte, akkor volt minden, ha nem, akkor semmi. Hivatkozás persze volt: nincs pénzem. Lassan kiderült Tomi családjáról, hogy bizony súlyos mentális zavarok vannak a családban Édesanyja és Húga révén is. Persze a családról ennyit és nem többet, merthogy kapcsolat nem volt. Kata ezt is magára vette. Egy idő után azt vette észre, hogy ebben a kapcsolatban Ő bármit szeretne, hogy foglalkozzanak vele, tegyenek érte, szeressék lelkileg-testileg, egyszerűen a másik oldalról nem jött válasz. Elindult hát önvizsgálatra, pszichiáterhez, aki néhány fontos dolgot persze ki is derített, amin Kata jelentősen változtatott is. A kapcsolat azonban nem jobb lett, hanem Tomi egyre inkább távolodott. A lány nem értette miért. Majd Tomi egy reggel beállított egy „Merci” csokival és szépen lelépett, mondván, hogy ő nem bírja ezt tovább. Kata kérdése az volt: mit?

És itt álljunk meg egy pillanatra kedves olvasó. Tegyük fel a kérdést! Mit nem bírt a fiú tovább? Gondolkodjunk rajta…

A szakítás után volt még kommunikáció Kata részéről, aki szerette volna megérteni, hogy mi is történt itt valójában. És maradék józan eszének és megérzéseinek köszönhetően utána járt a dolognak. Kiderült, hogy kapcsolatuk alatt Tomi meglopta, megcsalta és most is éppen másik lánynál lakik (nevezzük Adriennek). Ezután következtek azok a tortúrák, amiktől mindenkit megkímélnék, a rendőrség, a feljelentgetések, a megalázó kihallgatások, és a mondat Tomi szájából:

„Mindig Téged szerettelek.”

Ezzel a sztorinak nincs vége. Mert Kata után Adrienn, aki persze az első kiborulás után kezdett magához térni, szépen lassan elkezdett a fiú életében vájkálni. A szülőkig ő is eljutott, és kiderült számára, hogy nagy baj van a családi háttérben, de utána keveset foglalkozott a dologgal. Majd teltek a hónapok és ebben a kapcsolatban is mutatkoztak a szexuális problémák, az, hogy Adrienn tartja el a fiút, aki itt is, mint korábbi kapcsolatában ígért mindent, de semmi nem változott. Majd Adrienn elmondása szerint elindultak a „gépet bújom” esték, ahol szemfülességének köszönhetően kiderült, hogy Tomi ismét mással ismerkedik a társkereső oldalak egyikén. Adrienn is próbált lelki terápiát igénybe venni, hogy kapcsolatukat helyre hozzák, de szintén egyedül volt ebben a tevékenységben. Tomi persze elzárkózott. Majd egyik reggel Tomi itt is előadta a mondatot és a „Merci” csokit, majd távozott Adrienn életéből, mondván, hogy Ő ezt nem bírja. Adrienn kevésbé lett sérült, de anyagilag ő is megfogyatkozott, illetve testsúlya gyarapodott.

A történet végén kiderült, hogy Adrienn mellett Tominak még két barátnője volt, akiket szintén csapolt anyagilag és szintén nem vállalt fel szexuálisan és barátai előtt sem. Mindkét lány magában kereste a hibát, és persze talált is.

A legnagyobb hibájuk az önbizalom hiányuk volt, és talán tapasztalati hiányuk.

Elhitték magukról, hogy ennyit érnek. Hogy egy férfit nekik kell eltartaniuk, nekik kell mindent fizetniük, ha mozdulni akarnak, és persze ők a csúnyák, ezért nem kívánja őket a fiú. Szép lassú terápia után az önbizalomhiány okára is fény derült, amely az Apa hűtlenségének a következménye. Itt egy fontos témához érkeztünk, amit érintőlegesen ebben az írásban is megfogalmaznék. Ez pedig a szülői hűtlenség hatása a gyermekekre.

A szülő hűtlensége egy gyermekben azt eredményezi, hogy elhagyatottnak, kirekesztettnek, sok esetben nem szerethetőnek, nem láthatónak véli önmagát. Ugyanis az a szülő, aki éppen mással hentereg, a gyermektől (is) elveszi a figyelmet! És ez a lényeg! Ezeknek a gyerekeknek felnőtt korban meg kell küzdeniük azzal, hogy mennyire láthatóak, mennyire elismerhetőek, mennyire megbecsültek és mennyire lehet őket tisztelni. Ezek a gyermekek azt hiszik és élik így az életüket, hogy egy kapcsolatban mindig ők a hibásak, ők nem tesznek valamit jól, holott egy külső szemlélő számára egyértelmű, hogy ők húzzák az igát. Sokszor ők tartják el a kapcsolatot anyagilag is. Nem érzik magukat elég jónak, eléggé megbecsülhetőnek. És sokszor éppen az teszi őket tönkre, hogy túl sokat adnak bele olyan kapcsolatokba, ahol, mint Kata esetében, semmilyen válasz nem érkezik a partnertől.

Esettanulmányukban a lányok közös sérülése az Apa hűtlensége volt, aminek következtében önbecsülési problémáiktól nem látták a valóságot és küzdöttek egy kapcsolatért a végletekig önmagukat kizsigerelve, tönkretéve. Az ember ilyenkor a rá zúduló fájdalmakat nem tudja önmaga feldolgozni, mert itt nem elsősorban az aktuális friss sebet kell kezelni, hanem halmozottan a fájdalmakat a gyökerüknél kioldani.

 

Érdemes visszatérnünk, a kérdésünkhöz, hogy tulajdonképpen Tomi mit is nem bírt elviselni a kapcsolatban? A jó válasz: a tükröt! Azt a tükröt, amely megmutatta számára, hogy önmaga mennyire aljas, kényelmes, szava hihetetlen, mennyire tisztátalan. Nem bírta látni, hogy a lány szenved és minden erőt megmozdít már, mindent megtesz, mennyire tisztán van jelen. Sok kapcsolatban jelen van ez a fajta elhárítási mechanizmus, ahol az egyik fél nem bírva a tükröt nem abba az irányba fordul, hogy önmagán változtasson vagy dolgozzon, hanem hibáztatja tiszta tükrét, rátámad, sokszor a semmiből csinál heves vitákat és fenyegetőzik az elhagyás szándékával, annak ellenére, hogy tudja, párja szereti. Ezt a fajta áttétet sok párkapcsolat megsínyli. És ér véget a kapcsolatok 99% oly módon, hogy a nem mozduló, a tenni nem akaró fél lép ki a kapcsolatból. Ezen kapcsolatok egyetlen egy hibája mindössze az, hogy az nem lép ki belőle, akinek igazán ki kellene. Ugyanis az a kapcsolat, ahol az a fél, aki a kapcsolatba behozza a problémát, nem mozdul, az a kapcsolat halálra van ítélve. Egy helyes önbecsülésű pár pedig véget is fog ennek vetni.

Nagyon fontos még egy gondolat. Felmerülhet a kérdés esettanulmányunkból is, hogy vajon Katának volt-e joga arra kérni Tomit, hogy változzon, hogy a kapcsolat megmaradjon? Vajon van-e ahhoz jogunk, hogy párunkkal felnyittassunk egy olyan emléket, amely számára mély sebeket hordoz, „csak” azért, hogy a kapcsolat megmaradjon?

A válasz: NEM! Nincs jogunk ilyet kérni!

Ha szeret, úgy is megteszi. Ha nem, akkor az elfogadással távozni kell a kapcsolatból!

 

Szép napot!

Kata

 

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONTOK:

ÁPRILIS 18. Szombat - 14.00 - Pécs
ÁPRILIS 25. Szombat – 9.00 – Budapest

d490de05b2ca768ab1886f3d8c1aa20b10fc5958.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekesszenciak.blog.hu/api/trackback/id/tr187309058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.