A MEGALÁZÁS, mint ERŐSZAK

2015.03.03. 13:32

(1.rész)

Gyakran, amikor az erőszak felmerül, mindannyian csak és kizárólag a fizikai bántalmazásra asszociálunk. Holott létezik ennél egy jóval láthatatlanabb, de hatását tekintve sok esetben mélyebb sebet keltő megnyilvánulása is, a szóbeli erőszak, a megalázás.

Ebben az esetben az „elkövető”, olyan nagy sebeket üt az „elszenvedő” önértékelésén, hogy az szégyenné, sok esetben takargatnivalóvá válik, és nem ritka az sem, hogy az elszenvedő érzi magát bűnösnek, vagy kevésnek, „nem elég jónak”, esetlegesen nem szerethetőnek, vagy elfogadhatónak. A megalázásra ezen érzések alakulnak ki az elszenvedőben, arra a szóbeli manipulációra, félelemkeltésre, gyenge pontok kinagyítására, összezavart érvelésekre, amit a másik fél, a megalázó fél, ilyenkor elkövet.

A megalázást tetten érni, annak kialakulásában tudjuk, amit az „elkövető” jelleme hordoz magában. Az elkövető személyek egyetlen célja, amely sok esetben nem tudatos, hogy a másik felet uralma alá hajtsa. Birtokolják, minél inkább önmagukat a másik fél számára nélkülözhetetlennek tegyék, ellenőrzésük alatt tartsák, és kiiktassanak minden olyan tettet, viselkedést, vágyat(!) a másikból, ami számukra valamiféle veszélyt hordoz magában. Veszély minden, ami a pozíciójukat, amit betöltenek az „elszenvedő” életében megingathatná.

Illusztráljuk ezt néhány megtörtént példával, esettel.

 

  1. Néhány éve egy 30 éves lányt (nevezzük Évának) kezeltem, akinek gyakorlatilag minden egyes porcikája át volt műtve. Gyakorlatilag egy barbi babára hasonlított. A problémáját mégis az okozta, hogy senki nem veszi észre, senkinek nem kell, és az Édesanyjával való együttélés is pokol a számára. Ez utóbbi már nagyon beszédes volt. Amikor arra került a sor, hogy megkérdezzem mit gondol magáról, milyennek látja magát belső szemeivel, lefestett magáról egy olyan képet, amely inkább valamiféle torzszülött képe volt, mint emberé, még inkább, mint önmagáé. Az ülések során kiderült, hogy az Édesanya nevelése olyan hasítást okozott a személyiségében, a számtalan megalázó megjegyzéstől, tettől, hogy gyakorlatilag életképtelenné vált. A „tettes” Édesanya, aki állítása szerint mindennél jobban szerette a lányát, egy olyan módszerrel nevelte egy szem gyermekét, amit legjobban a „hű kutya” képével tudnám leírni. Pórázon tartom őt, mert jó, hogy itt van, hisz addig sem kell szembesülnöm más problémáimmal, de ha akarom megsimogatom, ha akarom belerúgok. Ezek a belerúgások voltak azok a szavak, amiket az Édesanya, azért tett, mert házassága kényszerből történt. Napi szinten ezeket a szavakat kellett Évának hallania, hogy

        - Miattad kellett vele összeházasodni.

        - Miattad maradtam vele. Csak erre voltál jó.

        - Minek jöttél te a világra? Ha nem lennél, most nem lenne ilyen szar az életem. Stb.

Ezen szavak mentén kialakult benne az, hogy Ő mindössze eszköze a szülei házasságának, többre nem is jó. Ennél oknál fogva ott is maradt a szülői házba, mint olyan erőszakolható személy, aki tehet az Édesanya boldogtalanságáról.

 

  1. Másik esetünk egy hosszadalmas válásé, ahol a Feleség keresett meg azzal, hogy el szeretne válni, de egyszerűen úgy érzi, hogy nem tudja egyedül végigcsinálni, mert nincs hozzá elég ereje, támasza a Férjével szemben. Az energiátlan, „felállni” önállóan nem tudó Nő személyében, egy olyan Feleséget és Anyát ismertem meg, akit Férje minden napos fejmosással, ledegradálással, helyreigazítással, küllemére tett megjegyzésekkel látta el, majd amikor megnyugodott, akkor odavonta magához és elvárta, hogy felesége készséges Nőként felejtse el az órákon át tartó megalázást. Indoka az volt:

        - Mindenen elsírod magad.

        - Túl könnyen meghatódsz.

        - Túl érzékeny vagy.

        - Túlértékeled a helyzetet.

        - Túldramatizálod. Stb.

Ezen szavak mentén a Feleségben elindult egy olyan késztetés, amelyben egyre inkább távolodott Önmaga Valódi személyiségétől, állandóan megkérdőjelezte Önmagát, állandó készenléti állapotban volt, hogy mikor éppen mibe köt bele a Férje, elvesztette öröm érzetét, menekülni kezdett Otthonról, egyre többet töltött a munkával. Bár csinos Nő volt, mégis egyre inkább azt érezte, hogy nem kellhet senkinek, ami öltözködésén és viselkedésén is meglátszott. Megvont magától minden korábban (Házasság előtti) szórakozást, hobbit, hogy nehogy valami okot adjon az állandó, EGYOLDALÚ vitáknak, agressziónak, veszekedésnek. Döntésének oka, hogy mégis el szeretett volna válni barátnői tisztán látása, akik az évek alatt természetesen jelentősen megfogyatkoztak, illetve induló nőgyógyászati betegségének köszönhető. A válás nagyon nehezen ment, hiszen nehezen lehetett felépíteni Benne egykori Önmagát, és a Férj állandó, még erősebb és kitartóbb erőszakkal felelt a Feleség távolodására. Hiszen éppen ezt akarta ezzel a „mesterséges karámmal” elérni.

Magyarországon a legtöbb esetben, de sajnos Világunkban is a leggyakoribb megalázási pontok a Férfi - Női kapcsolatban, illetve Anya - Gyerek kapcsolatban jelennek meg. A szóbeli erőszak leggyakrabban abból vehető észre, hogy a „bántalmazó” nem csak ragaszkodik a saját vélt, vagy valós igazához, de folyamatosan egy olyan egyoldalú vitát alakít ki, ahol az „erőszak” elszenvedőjét, olyan tulajdonságaiért hibáztatja, amelyek valójában emberi tényezők, lelki vonatkozások, az elszenvedő személyiségét firtatják. Azok az elkövetők, akik ilyen eszközökkel élnek, nem tartják partnerüket egyenrangúnak, egyenlő félnek, céljuk pedig nem a konfliktus rendezése (amit a legtöbb esetben ők maguk generálnak a semmiből előszedett csip-csup ügyeket felnagyítva), hanem a másik feletti uralom, a mindenáron igazam legyen fenntartása, sok esetben büntetése a másiknak. A bántalmazó legtöbb esetben nagyon gyenge önértékeléssel rendelkezik, nem hiszi el magáról, hogy partnerének elég jó, vagy eléggé szerethető, ezért folyamatos megerősítések kellenek neki, amit ha meg kap, ha nem a megalázással biztosan egy ideig elér. Hiszen a megalázás pillanatában önmagát jobbnak érezheti. A bántalmazott, pedig sok esetben el is hiszi, hogy nem kaphat jobbat, neki milyen jó Férje (Felesége) van.

Találkoztam olyan esetekkel is, ahol a bántalmazott Feleség, aki éppen áldott állapotban volt, szinte könyörgött annak a Férjének, aki éppen elhagyni készült, hogy meg fog változni és tudja, hogy nem jó feleség. Majd kiderült az ülések során, hogy a Férj rendszerint csalta Őt, a Feleség örökségéből élt vígan, és igen jó PR-jának köszönhetően minden egyes lebukási helyzetet olyan módon magyarázott át, hogy a Feleség ismerte be, hogy hibázott.

A legtöbb bántalmazóról kiderül, hogy olyan rejtett gondolatokkal él együtt, amit sok esetben Önmaga előtt is titkol. Ilyenek például a megrögzött féltékenységek, a szexuális torzulások, aberrált vágyak, gyenge önértékelés, ellenségkép gyártás. Minden tett vagy szó mögé a saját rögeszméit helyettesíti és azt éli meg valóságnak. Gyanúsítgat, nem fogadja el önmaga állításán kívül a valóságos helyzetet. Képtelenek ellazulni, gondolataikkal összeesküvés elméleteket szőnek, amivel később előállnak, amikor az agresszió és a düh felgyülemlik elméjükben. Az értelmi szinttől függően lehetnek ezek primitív gyanúsítgatások, vagy más élethelyzetből történő átmagyarázások.

 

  1. Egy orvos Feleséget kezeltem szintén, azért, mert nehezen tudott elválni. A problémáját az okozta, hogy a Férje rendszerint, olyan érvekkel próbálta Őt kalitkában tartani, megvonni vágyainak a megélésétől, amely érvekkel nem tudott vitatkozni. Vagy azért mert nem volt ismerete a témában, vagy azért, mert egyszerűen igaz volt maga az állítás. A Feleség csinos, divatot kedvelő nő volt, aki szerette volna melleit is felvarratni a két gyermek utáni szoptatás miatti deformálódás miatt. Férje hosszasan győzködte őt, puffogtatott frázisokkal, hogy miért is veszélyes ez, megmagyarázván neki, hogy amúgy se leszel jobb, vagy több ettől. Meg kinek is kellenél már, minek az Neked. Mivel Férje orvos volt, egy ideig elfogadta az érveket. És elhitte, hogy nem lesz jobb Nő ettől és senkinek nem fog kelleni. A másik ilyen eszköze a Férjnek az volt, hogy Felesége ruhák iránti szeretetét csak úgy finanszírozta, ha Ő maga választotta ki a darabokat. Ezek a ruhadarabok tetőtől-talpig befedték Felesége testét, ami természetesen nem állt jól, a karcsú, jó lábú Hölgynek. Amikor ezt szóvá tette a Nő, a Férj mindig ezeket bírta válaszolni.

        - Neked semmi nem elég.

        - Nézz magadra, hogy festhetsz ennyi idősen egy ilyen kivágott szarban.

        - Mások összetennék a két kezüket, hogy ilyen dolgokra költhetnek.

        - Máshol éheznek, Te meg itt illegeted magad.

        - Ezt a pénzt Én kerestem meg, Én döntöm el mire költöm.

Ezek a mondatok hosszan elhitették Feleségével, hogy valóban nagyon szerencsés Nő. És legyen elégedett. A Férj érveléseire igen edzett agynak kellett lennie, hogy csípőből visszadobja a labdát. Hiszen érvelései között voltak igaz állítások, mégsem a makró környezet határozza meg a viszonyítási pontokat. Hanem a Férj önértékelése lappangott mögötte.

Sok bántalmazó fő taktikája az ellenkezés is, mint eszköz. Ezek a bántalmazók partnereiket ellenfélnek tekintik, zavarja Őket, ha partnerüknek más a véleménye, másként áll, vagy látja a dolgokat, tehát saját véleményük van. Ilyenkor képesek még a kérdésfeltevésbe is, legtöbb esetben cinikus, arrogáns hangnemben belekötni.

Vannak, olyan bántalmazók is, akik a hangnemeket használják a másik fél lenyomására. Ilyen hangnemek a tudományos, nyugodt, látszólag tiszteletet sugárzó hanghordozás, a kimért, érzelmileg távolságtartó kommunikáció. A kioktató, magasabb szemszögből láttató, okosabb Én felvezetése.

A legtöbb bántalmazó a partnert rendszerint leszólja. Megkérdőjelezi az áldozat észleléseit, érzéseit, gondolatait, azokat értéktelennek, pontatlannak, tévesnek állítja be. Érzéseinek jogosságát egyáltalán nem veszi figyelembe. (Ehhez a 2. esettanulmány jó példa)

Az is előfordul, hogy a bántalmazó áthelyezéssel (ösztönös elhárítási mechanizmus) viselkedik a partnerrel szemben. Ilyenek például, azokban az esetekben fordul elő, ahol saját dühét, csalódottságát, ingerültségét az éppen kéznél lévő partnerén vezeti le. Annak forrása, pedig nem a kapcsolatban keletkezett.

A leggyakoribb verbális eszköz még a lekicsinylés („Szőke vagy Életem már megint!”), vagy az elbagatellizálás („Ugyan már, csak vicc volt!”) is.

Egy TESZTET ajánlok most a kedves olvasónak, aki ezen kérdések megválaszolása után tudni fogja, hogy mennyiben van jelen, mint hatalmi eszköz (alá-fölérendeltségi eszköz) a megalázás a kapcsolataiban.

 

SZÓBELI ERŐSZAK TESZT

 

Kérlek vizsgáld meg az alábbi állításokat, hogy meg tudd határozni, előfordul-e párkapcsolatodban a szóbeli erőszak. Jelöld meg azokat az állításokat, amelyek igazak a Te esetedben.

 

  1. A párod hetente többször, vagy még gyakrabban ingerült, vagy dühös Veled szemben, pedig Te nem akarod felidegesíteni. Te szinte minden alkalommal meglepődsz. A megbeszélés során kiderül, hogy mégis Te tehetsz róla, vagy váltig állítja, hogy nem dühös, nem ingerült.
  2. Amikor megbántottnak érzed magad és az érzéseidet próbálod megbeszélni a pároddal, utólag mindig az az érzésed, hogy a kérdés nincs megoldva, nem vagy boldog és megkönnyebbült. Nem érzed, hogy kibékültetek volna. Párod ugyanezt a helyzetet, a „mindig veszekedni akarsz” c. mondattal méltatja. Viselkedése hárító, „Veled semmit nem lehet megbeszélni”.
  3. Párod válaszai hallatán, gyakran zavartnak, frusztráltnak érzed magad, mintha képtelen lennél vele megértetni a szándékaidat.
  4. Nem a konkrét kérdések okoznak feszültséget Benned („Melyik autóval menjünk?”), hanem a kapcsolaton belüli kommunikáció zavar. A feszültséget mindig az generálja, hogy Te mit is mondtál, és Ő ehhez képest mit értett alatta.
  5. Sokszor érzed, hogy „baj van Veled”. Nem találod régi Önmagadat. Párod jelenléte esetén feszülsz, megfelelsz, viselkedésed korlátozottá válik.
  6. Párod ritkán, vagy sosem kívánja megosztani Veled a gondolatait, terveit.
  7. Párod szinte minden általad említett dologban az ellenkező véleményen van. Állításaidat nem fogadja el, nem tartja egyenrangúnak az övéihez képest.
  8. Sokszor felemlegeti a múltban megesett hibáidat, azokkal vág vissza, ha szóvá teszed viselkedése helytelenségét, esetleges illembéli problémáit.
  9. Észreveszed, hogy egy TILTÁS van Benned, bizonyos vágyaid, vagy tetteid megnyilvánítására. Nem mered képviselni már nyitott közegben sem Önmagad.
  10. A párkapcsolatban folyamatosan vesztesz öröm érzetedből, megszürkülsz, állandó falakba ütközöl, amik korlátozzák szabad gondolataidat, tetteidet, vágyaidat a megélésben.
  11. Véleményedet inkább nem fejezed ki. Veszekedésnél torkod néma marad, nem tudsz megszólalni.

 

Ha válaszaid arra döbbentenek rá, hogy szóbeli erőszak áldozata vagy, mindenképpen keress fel szakembert. Maradék önbecsülésed a tét.

A második részben azt tárgyaljuk, hogy ki válhat áldozattá.

Ajánlott film: Egy ágyban az ellenséggel (Julia Robert)

 

Namasté

Kata

 

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONTOK:

MÁRCIUS 7. Szombat - 14.00 - Pécs
MÁRCIUS 22. Vasárnap – 9.00 – Budapest33416.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekesszenciak.blog.hu/api/trackback/id/tr687237079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.