„Létünk nem a születéssel kezdődik, és nem a halállal ér véget. Minden lélek történetének van egy főmotívuma, mely átível több földi életen. Egy téma, ami csakis az övé, és ki kell bontania. A tiédnek is van, csak meg kell hallanod mi az.”

Olvasható Müller Péter Halhatatlan szerelem c. új könyvének borítóján. És milyen igaz.


A reinkarnációt a mai világban sokféle képen értelmezzük, hitvilágunk, vallási hovatartozásunktól függően. Van olyan vallás, amely a reinkarnációt, mint lélekvándorlást, oly módon értelmezi, hogy a lélek sosem ugyan az. Bármikor is jelenik meg testben mindig más, mindig valamiféle tanulással, felismeréssel több. Ezért nem tekinti ugyan annak a léleknek a reinkarnációban tanuló lelket. Jómagam ezzel a felfogással értek egyet, főként, ha elolvassuk Dr. Michael Newton könyveit, amelyből egyértelműen kirajzolódik, hogy lelkünk a testen kívüli életben is tanul. Tehát változik.

De miért is fontos számunkra a reinkarnáció tényét kezelni, foglalkozni vele?

Vannak olyan élethelyzetek, amikből nem fogunk tudni kiszállni, kilépni, nem fogjuk tudni jól megoldani, ha nem tárjuk fel pontosan mi a dolgunk. Ahhoz, hogy pontosan megfejtsük, ki miért van az életünkben és mi a pontos feladatunk egymással, azt kell hogy mondjam, hogy elengedhetetlen feltárnunk azt, hogy mikor, hol találkoztunk először és milyen célból. Biztosan mindenkinek voltak már olyan élményei, ahol az idegennel, akit ebben az életében először látott meg, olyan érzése volt, mintha ezer éve ismerné. Vagy éppen az ellenkezője, meglátta, és zsigerből utálta, nem volt neki szimpatikus, szinte kerülte, de mégis a fókusza azon az emberen volt. Érezte a húzást. Vagy azok az esetek, ahol fizikálisan már nagyon régen nem volt közöttük interakció, mégis sokszor bevillant maga a személy. Vagy olyan kapcsolatok, amik se veled-se nélküled kapcsolatok. Ahol nem tudunk megszabadulni a másiktól, a másik emlékétől, vagy ahol hagyjuk magunkat kihasználni és a külvilág nem érti miért. Esetleg az első pillanattól érezzük, igen Ő lesz a férjem vagy a feleségem. Számtalan példát írhatnék. A lényeg, hogy ezen élethelyzetek megoldására, pontosabban a miértjére nem a jelen életünk fog tudni válaszolni, hanem azon előző testben történő tapasztalásaink, amik mélyen, de még ma is Bennünk élnek, SŐT, mi éljük előző szerepeinket, és oly erősen hatnak, hogy bár legyen a díszlet a XXI. század, de a lélekprogram ugyanaz! Ugyanis éppen ez a reinkarnáció célja: addig élünk meg mindent újra és újra, amíg rá nem jövünk arra, hogy lelkünk mely törvényt szegi meg, tehát amíg rendezni valója van.

Nagyon fontos azonban szemléltetni, hogy reinkarnációink megoldásai a legtöbb esetben nem azonosak az ego megoldásaival. Az emberi ego, az „ÉNSÉG” minden esetben szubjektív módon szemléli az eseményeket és arra törekszik, hogy neki jó legyen. A jó fogalmát duális rendszerben szemléli, azaz csak az lehet a jó, ami számára jó, tehát érzéseit tekintve amplitúdója felfelé növekszik. A lélek azonban ennél jóval bonyolultabb, ha tetszik, bölcsebb világszemlélettel van megáldva. A lélek számára a JÓ nem pozitív megélések sokaságát jelenti, hanem azt, hogy helyre teszi, megoldja reinkarnációban nem jól megoldott, azaz karmikus terheit. (Merthogy a karma fogalma mindössze ennyi: nem jól megoldott feladataink összessége, teremtéseink számlája.)

Képzeljük el, hogy hajók vagyunk egy végtelen széles folyamon, ami a Sorsunk és az idő tényezője. Ezek a kis hajók ezeken a vizeken tudják megélni önmagukat és persze felismerni, hogy merre is kell tartaniuk, kivel is kell találkozniuk. Hála az Égi gondviselésnek a tudatlan kapitányok is észreveszik sokszor, hogy hajójukat egy másik mellé sodorta a víz. Eddig általában minden ember eljut. Bár sokan hiszik még, hogy a „véletlen” létező fogalom. A hajók egymásmellettisége pedig már nagyon feltűnő tud lenni, még akkor is, ha nem akarunk róla tudomást venni vagy egyenesen elutasítjuk. Ez eddig mondhatni természetes folyamat, és persze szükséges. De itt jön a probléma. Sok ember elkezdi hajója létráit átvetni a másik hajóra, amely létrák valamiféle elméletek, találgatások formájában jelennek meg. (Pl: biztos azért jött az életemben, mert Ő a nagy Ő. ) Ezek mentén a létrák mentén akarunk csatlakozni a másikhoz és akarunk átjutni hozzá. Ami persze sok esetben hatalmas kudarccal végződik. Sőt csalódással. A másik hajó, pedig szépen lassan csendben elmegy mellőlünk. És nem értjük miért. Hiszen mi „tudtuk”, sőt „ez volt az érzésünk”, hogy ő a nagy ő. Na, ezek azok az esetek, ahol már messziről ordít, hogy a karma sodorta őket össze és ahelyett, hogy meglátták volna mi a pontos dolguk egymással, saját életük vágyait, vagy hiányosságait próbálták ráerőltetni a kapcsolatra, amely sok esetben messze nem tartalmazta azt, amit megpróbáltak beleültetni. Ennek a balul sikerült találkozásnak persze sajnos a lélek számára rengeteg hátránya van, karma rontásnak minősül, az ego pedig legtöbb esetben sír-rí, hogy nem kaphatta meg azt, amit akart. De persze, amit kellett volna megkapnia, tennie, azt pedig nem látta. De a legnagyobb hátrányunk mégis az, hogy nagyon hosszú időket töltünk így el, míg feldolgozzuk az eseményeket, és persze a feladatunk nem lett megoldva. Ilyenkor jönnek a lelki körforgalmak. (Pl: mindig olyan pasit vonzok be, aki megcsal. Minden nő, csak a pénzemre bukik…stb.) Amikből azért nem tudunk kiszállni, mert nem értjük meg mi a pontos dolgunk, mindig az ego verzióját erőltetjük.

Hogyan tudhatjuk meg, hogy mi is a pontos dolgunk a másikkal?

AZ ÖNISMERET ELMÉLYÍTÉSÉVEL! Ez az egyetlen helyes válasz! Minden embernek szinte kötelező a tanulás önmagáról. Ennek számtalan módja és formája van. De talán a legevidensebb az, hogy megtanuljuk a Lélek törvényeit, az ok-okozati világ felépítését, és megtanuljunk ebben a világban a teremtéseinkért felelősséget vállalni! Minél nagyobb felelősséget tudunk vállalni, annál szabadabb emberek leszünk. Addig ugyanis fog a karma, éljük a körforgalmainkat, a meggyötört élethelyzeteink pedig szépen lassan „hittelenné” tesznek és ellehetetlenítenek.

Azt is fontos jeleznem, hogy reinkarnációink kibontása nem holmi „maszekolás”, ahogy Müller fogalmazta. Nagyon mély lelki munka, kitartás, sok-sok időt vesz igénybe és számtalan ellenprogramot kel magunkról lefejtenünk, hogy hozzáférjünk agyunk rejtett széfjeihez. (Ezeket a széfeket úgy kell elképzelni, mint egy zárt termet, vagy ládát, amit mi magunk zárunk be sokszor, mert annyira mélyek, vagy fájnak, esetleg ellenprogramokkal, tagadásokkal zárjuk, hogy ne akarjunk emlékezni rájuk. De sajnos ettől még hatnak. Sőt. Minél jobban zárjuk, annál jobban hatnak, és annál nehezebb feloldani őket.) Nem beszélve arról, hogy csakis szakemberek segítségével érdemes nekiállni, olyanokkal, akik értik a reinkarnáció értelmét.

Elmesélnék erre egy jó példát.

Jó pár évvel ezelőtt egy hölgy hívott fel, aki rettentő kétségbe volt esve, hogy ő valamit nagyon elrontott és a férje nem hajlandó neki megbocsájtani. A történetben a hölgy elment egy szak avatatlan (jelen esetben pránás) regresszálásra, ahol azt vélte látni, hogy a férje előző életében felakasztotta őt. (A mai napig a férjével történő veszekedéseinél a torka elakadt.) Nagy erejű sírás tört ki rajta, majd a regresszáló segítségével, aki alátámasztotta az elképzeléseit megfejtették, hogy a férje jelen életben is blokkolja őt. A hölgy fogta magát, haza ment, összecsomagolt és elköltözött. Majd eltelt pár nap és őrületes fájdalom lett úrrá rajta, ami az őrület szélére sodorta. Felhívta a regresszáló terapeutát, aki megnyugtatta, hogy elmúlik. De nem múlt. Ebben az állapotában ráadásul a férje is közölte vele, hogy „egy bolonddal” nem fogok együtt élni. A hölgyet gyorsan helyre kellett tenni, vissza a Sorsába és megértetni vele, hogy pontosan mit látott, és ami ennél is fontosabb, hogy MI A LÉNYEG, tehát MI A FELADAT! A feladat az volt, hogy a férje törlesszen vele szemben. Amit tett is. Eltartotta, kénye kedve szerint megvett a hölgynek mindent, és persze segítette őt a spirituális fejlődésében is.

Ebből a kis történetből jól látni, hogy az előző életek feltárása nem arra való, hogy az EGO helytelen megfejtéseit kövessük, vagy ismételjük a régit, esetleg ítélkezzünk, vagy rontsuk el megint. Hanem arra, hogy megfejtsük ma mi a dolgunk vele. Ehhez, pedig szakember kell!!!!

A reinkarnációs emlékek legnagyobb ellensége a vallásokban rejlik. Azon vallások, amelyek duális világrendszert építenek fel, sajnos nem látják a lelki evolúciós folyamatot, pontosan a változás folyamatát és a megoldások sokszínűségét, amely szintén a megértésen alapszik. De ennél is nagyobb ellensége a lélek útjának a feltárásában a materialista, anyagi, hatalmi alapú szemlélet, ahol az ember önmagát tekinti önmaga okozójának és nem ismer el más „magasabb” intelligenciát, mint létezőt. (Ennek a csatáját jól láthatjuk a NOÉ c. filmben Russell Crowe-al a főszerepben.)
Azon személyeknek, akik hiszik még a Lélek nélküli életet, Stanislav Gróf: A jövő pszichológiája - A pszichológia jövője c. könyvét ajánlom részletes áttanulmányozásra.
Nagyon fontos még egy dolgot leszögeznem. Aki hittelen, vagy tagadó, esetleg kételyei erősebbek, tudnia kell, hogy nem lesz olyan ember, aki bebizonyítaná neki az ellenkezőjét. A hit keresése, Lelkünkkel való mélyebb kapcsolódás ugyanis egyéni út. Biztosan lesz az életének olyan pontja (zsákutcája), ahol nem lesz más megoldása, mint megértenie a magasabb okokat. Így minden útkeresőnek, neki is ezt kell keresnie. (Ezek az emberek legtöbb esetben azt hiszik, hogy különlegesek, mások, másság tudattal élnek, és olyan dolgokban „hisznek”, hogy gazdagok lesznek, nagy karrierjük lesz stb. De, ha lemegyek az utcára, és megkérdezek tíz embert, legalább kilenc ugyan ezeket fogja céljául megfogalmazni. Mert ő is más…)

A reinkarnáció tehát nem játékszer. De mégis jövőnk a múltunk folytatása, díszleteink változnak mindössze.

"Félelem, hit, szeretet - jelenségek, amelyek meghatározzák életünk folyását. Ezek az erők jóval születésünk előtt elkezdődnek és folytatódnak azután is, hogy elmúltunk. Az életünk nem a sajátunk. Másokhoz vagyunk kötve, múltban és jelenben. És minden bűnös tettünkkel, és minden jó cselekedetünkkel a jövőnket írjuk."
Felhőatlasz

Ajánlott filmek: Cafe de Flore, Felhőatlasz, Mennyei Prófécia, A forrás.

Namasté
Kata



Egyéni konzultáció: lelekesszencia@gmail.com
Ide várom minden kedves útkereső, érdeklődő levelét, kérését.

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONTOK:
NOVEMBER 29. Szombat - 9.00 - Budapest
NOVEMBER 30. Vasárnap - 15.00 – Nyíregyháza
DECEMBER 14. Vasárnap – 15.00 – Pécs

buddha_hc3a1ttc3a9r.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekesszenciak.blog.hu/api/trackback/id/tr326939669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.