Anyám nevében

2014.08.08. 13:55

... Mert vétkesek közt cinkos, aki néma

A minap egy, olyan történetbe botlottam, ami már korábban is foglalkoztatott.
Elmesélem.

Az egyik vidéki kis község vasútállomásán a vonatra felszállt egy nő és egy férfi. Már a peronon is civakodtak, a férfi nem akart felszállni. Kinézetük olcsó és piszkos volt, feltehetően kisebbségiek. Bár a nőn ez nem látszott annyira. Beérkezett a vonat, a nő felszállt a férfi az utolsó pillanatban, nagy ordibálások közepette ugrott fel. A vonaton leültek egy középkorú nővel szemben. Kis idő múlva fészkelődések, hangos civódás hallatszott, majd a középkorú hölgy felállt és rákiabált a férfira:
- Ha még egyszer meg meri ütni a nőt, feljelentem!
Mire a válasz jött a férfi szájából tiltakozóan:
- Ez az Én feleségem!

Nem mesélem tovább. Itt a lényeg. Fele-ség. És, mert az, veri. Jogot formál arra, hogy verje azt, akit a legjobban kellene szeretnie és maga mellé emelnie.
Ahogy ezen gondolkodtam, felmerült egy kérdés, vajon miért vannak ilyen férfiak? Őket hogy nevelték? Ki volt az Anyjuk?

Ezekre a válaszokra egy ki nem adott könyvből idéznék. A címe: Anyám nevében.

A történet egy pszichológus nőről szól, aki 37 éves és bár szakmájában elismert, kiváló szakember, a magánéletében azonban üresség van. Amikor egyetlen családtagja, Édesanyja meghal, Kamilla, mert így hívják, képtelen feldolgozni a magányt, az otthontalanságot. Szakmájához fordul, számtalan terápián vesz részt, rengeteg módszertant kipróbál, de mindennek a végén azt a kérdést fogalmazza meg, hogy Ki adja vissza Anyámat?

A választ magában találja meg, ahogy szépen lassan kezd visszaemlékezni gyermekkorára, ahogy várta Őt az Édesanyja, ahogy a karjaiba zárta, és ahogy 13-14 éves korában elhagyta. Először lelkileg, majd később fizikailag is. Kamilla a 30-as évei elején talált rá újra Édesanyjára, egy idősek otthonában. Emlékeiben arra kereste a választ, mi történt az eltűnt időben? A kisgyermekkora és 14 éves kora között.
Egy speciális regresszió során kibontódtak emlékei.

Az emlékekben 13 férfi arca és neve sejlett fel. A 13 férfi mindegyike valahogy, valamilyen úton- módon bántotta Édesanyját. Volt, aki félájultra verte, Kamilla, pedig 3 évesen nézte végig, volt, aki meglopta összekuporgatott pénzét, volt, aki kihasználta gyenge testét, és volt, aki szavaival ölte meg. Kamilla Édesanyja így halt meg.
A nő a terápia végén állt az utcán, nézte a tömegeket, a sok hömpölygő tudattalan, de mégis szomorú arcot, és a végtelen ordításában eldöntötte, hogy: Visszaszerzi Édesanyját. Visszaveszi ezektől a férfiaktól mindazt, amit elvettek tőle.

Tizenhárom évnyi kutatómunka után 13 rendbeli gyilkossággal a vádlottak padján ülve a következőket mondta.

Kamilla arca nyugodt volt, ahogy a bírónő kérdezte Őt. Arca sima, tekintete már feladta. Őszintén válaszolt mindenre.
A bírónő egy fényképre intette.
- Ismeri?- kérdezte Kamillát.
- Igen. - válaszolta kedves, élettelen hangján.
- Ki ő?
- Jack. Jack Timleton.
- Mit tud róla?
- Mindent. - válaszolta Kamilla miközben bilincsben lévő csontos kezei maga előtt összefonva feküdtek, jó ideje mozdulatlan.
- Mondja el, amit tud!- intette a bírónő.

Kamilla mesélni kezdett. Elmesélte 3 éves korát, amikor Édesanyja szerelmet remélve befogadta kis lakásába a szakállas motorost. Egy rövid ideig minden rendben ment, de aztán Jacket hívta a természet.
- Anya nem tehetett semmiről. Ő szeretett. Minket. Jacket is. De ő megverte. Nem egyszer. Anya sokszor volt kék-zöld. Három éves voltam, tehetetlen. Jack volt a második, aki megölte Őt.
- Ezt hogy érti? - kérdi a bírónő, aki fegyelmezett, határozott nőnek tűnt, mégis mintha kíváncsi lett volna.
- Ha egy ember lelkét megbántod, Ő ott már nem tud szeretni. Jack, olyan lenyomatot hagyott Anyámba, ahol minden igyekezete ellenére, már nem tudott begyógyulni. Nem tudott a régi, mosolygós Anyukám lenni.

A per folytatódott. Sorra, mind a 13 férfi fényképe előkerült és Kamilla mindannyiszor elmesélte honnan emlékszik rájuk. Hosszú heteken keresztül zajlott a per, Kamilla végig őszinte és együttműködő volt. Az utolsó napon, az ítélethirdetés előtt érezni lehetett, hogy minden résztvevő megértette, ennek a Nőnek az érzéseit, de valami emberi empátia biztosan volt a levegőben. Nehéz szívvel és lélekkel álltak fel a bírónő ítélethirdetése előtt, mintha mindenki valami csodára várt volna.
A bírónő szinte hangtalanul olvasta fel Kamilla ítéletét:

ÉLETFOGYTIGLAN.

Kamilla arca meg sem rezdült. A bírónő megkérdezte Tőle, hogy bűnösnek érzi-e magát?
Kamilla ennyit mondott: - Annyira öltem meg őket, amennyire Ők Engem.

Védőbeszédében csak egy kérdést tett fel:

- Hol a jog, amely megvédi a gyermekeket? Hol a jog, amely visszaadja Anyámat? "

Namaste
Kata

 

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONTOK:
AUGUSZTUS 10. Vasárnap 15.00 – Pécs

AUGUSZTUS 16. Szombat 14.00 – Nyíregyháza

mother-daughter_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekesszenciak.blog.hu/api/trackback/id/tr296587995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.