A párkapcsolat szabályai 3.

2014.08.05. 08:00

Ismerkedéstől az együttélésig

(3.rész)

 

Mint láthattuk a stabilitás szakasza után még mindig akad tennivalónk, hogy egy párkapcsolatot sikeresen „üzemeltessünk”. Továbbra is tartsuk szem előtt, hogy a „meghitt párkapcsolat hosszú fejlődési út eredménye, melynek során felfedezzük önmagunkat és a kapcsolatunk minőségét.” A legtöbb párkapcsolatban, vagy a szakaszok túl nehezek és tartanak túl hosszú ideig, ami felemésztheti a benne élőket, vagy a második legtipikusabb probléma, hogy azt hisszük, hogy a stabil párkapcsolatban (ekkor lehet már házasságban) nincs különösebb kötelességünk, a nehezén már túl vagyunk. Azonban a stabil kapcsolatnak megvannak a maga veszélyei, amik szintén végleg tönkretehetik a kapcsolatot.

 

4. ELKÖTELEZŐDÉS

 

Az elköteleződés egy olyan élethelyzet, amiben néhány tényezőt nem árt megvizsgálnunk és tudatosítanunk magunkban. Az első ilyen fogalom a

 

Felnőtté válás. A felnőtté válás fogalma nem egyszerűen a 18. életévünk betöltésével valósul meg. Pszichológiai kutatások szerint, az agy 21. éves kor alatt nem képes az önálló felelősség vállalásra. Ez azt jelenti, hogy addig, mindössze tanult felelősségünk van, amit a szülői minta alapján működtetünk, tehát nem érezzük magunkban a minket körülvevő világ igazi nehézségeit, lelki és fizikai megpróbáltatásait. Amint azonban elérjük a 21 éves kort, szinte észrevétlenül jelenik meg bennünk a világban történő élmények átérzése, súlya. Fontos ezt kiemelnünk azért, mert nagyon sok fiatal a 21 éves kori, vagy e környéki szerelmet nevezi a „nagy Ő effektusnak” és köt szinte azonnal házasságot, vagy tervez családot. Ezek a megjelenő érzések, azért hitetik ezt el velünk, mert sokkal intenzívebbek, mélyebbek és távolabbra nézőek, mint a korábbi szerelmeink. Azonban statisztikák tömkelege mutatja, hogy ezen kapcsolatok 80% (!)-a végződik válással. Bizonyára nagyon sokan önmagukra ismernek. A felnőtté válás folyamata nem köthető korhoz, de érdemes minden életre szóló döntést jóval 21 éves korunk után meghozni. A folyamatban érdemes megismerni és kipróbálni magunkat és, ami nagyon fontos, megfigyelni, hogy szüleinktől mennyire tudunk önálló, saját egyéniséget kialakító döntéseket hozni. Ezen döntéseink merre tartanak, milyen hozadékkel jelennek meg jövőnkben. És önállóságunkat mennyire tudjuk objektíven, rugalmasan és változásokban gazdagon megélni. A felnőtt lét, tehát független, alkotó személyiséget takar, amely személy képes felelősségteljesen átlátni döntései következményeit önmagára és környezetére nézve!

 

Hűség. A hűség mindig nehéz kérdés, de leginkább egy döntés. A hűség nem folyamat. Egy életfilozófia, amelyet az adott pillanatok döntései tesznek valódivá, vagy áthághatóvá. Amikor elköteleződünk, tudnunk kell, hogy párunk mely életfilozófia szerint éli életét. Ez persze nem biztosíték, de mindenképpen fontos tudnunk, hogy mely etikai normák között élhetjük a kapcsolatainkat. (Sokszor hallani nyitott kapcsolatokról. Tapasztalataim szerint ezek a kapcsolatok halálra vannak ítélve. Hallathatják hangjukat képviselőik, de életük példázza szenvedéseik sorát.) A hűség önmagunk tisztelete és etikája, annak megnyilvánulása a kapcsolatban, azaz egyszerűen nem engedem meg magamnak, hogy hazugságba, etikátlan megoldásokba keveredjek. A hűség, akkor lesz elérhető minden kapcsolatban, amikor a felek az „Én”-t fel tudják cserélni egy együttes alkotásra, azaz a „MI”-re. Ahol a kapcsolatban történő együttes fejlődésük, amit egymásnak adni tudnak, ahogy együtt mozognak a világban, ahogy együtt „lélegeznek” fontosabb lesz, mint egyedül, önmegvalósítani. A hűség a bennük élő szeretet egyik legmagasabb felelőssége.

Hellingert idézve: „Amikor szerelmes vagyok, képet alkotok a másikról, anélkül, hogy valóban ismerném. Még nem látom. Csak egy vágyképet látok, semmi mást. Amikor aztán a kapcsolat beteljesedik, lassan valóban elkezdem látni a másikat, olyannak, amilyen valójában. Ezt elfogadni, elfogadni a másikat, minden nagyságával és gyengeségével együtt, ez a szeretet. A szerelemben feltételezek valamit a másikról, olyannak látom, amilyennek én képzelem, és nem olyannak, amilyen valójában. Épp ezért a szerelemből való feleszmélés a szeretet előfeltétele. A hűségnek ebből a szeretetből kell következnie.„

Müller Péter egy előadásán azt mondta, hogy még mindig szerelmes a feleségébe 50 év után is. Mert ez a szerelem már szeretet-szerelem. A szeretet-szerelem tehát egy állapot, amely esetben nem mindent szeretünk másikban, azt elfogadjuk, de azt, ahogyan együtt működünk, a „mi” állapotát ez fölé emeljük, felbecsülhetetlen kincs.

„A szeretet képei: A szeretettel a párok különbözőképpen bánnak. Vannak, akik a kényelmes szeretet választották. Tehát a folyó partján állnak, a szeretetről alkotott véleménnyel, és a szeretet folyója, azaz a szeretet sodró áradata a lábuk előtt áramlik. Másoknak nincs konkrét elképzelésük a szeretetről. Beleugranak a folyóba, és megtanulnak úszni. Egyszerre csak a folyó a hátára emeli őket. Az ilyen szeretet bizonyosan célba ér. Vannak párok, akik a folyó két ellentétes partján állnak, a szeretetről alkotott véleményükkel, és egymásra néznek. Csak akkor jutnak közelebb egymáshoz, ha beleugranak a folyóba. Akkor kölcsönösen tarthatják egymást, és a folyó biztosabban hordozhatja őket. Ezek csak képek. Az igazi szeretet messze túlmutat rajtuk.”

Az elköteleződés szakaszában nem árt beszélni arról sem, hogy házasság vagy együtt élés, vagy mi is ennek az útja?

 

Házasság. A házasság nem vallási, de nem is holmi divatos szokás. A házasság egy olyan otthon és család teremtési szándék, amelyben a felek kinyilatkoztatják felelősségüket, tiszteletüket és hűségüket. Nem egyenlő azzal, hogy a sors kifürkészhetetlen lapjait akarjuk megmásítani. Mert azt nem lehet. De célszerű a házasságunkat ezen alapokon elindítani. Minden más értelme a házasságnak másodlagos hasznot remél, amely előbb-utóbb végérvényét veszti. Így számos házasság ellenes és együtt élő pár figyelmébe ajánlom azt az egyszerű tudat alatti kódot, ami így szól.

„Ha egy férfi és egy nő hosszú ideig él együtt, de nem házasodnak össze, tehát nem teszik meg a következő döntő lépést, ezzel azt üzenik a másiknak: Várok valakire, aki jobb nálad. Ez mélyen sérti a társat. „

A házasság nem egy papír! Ez a legnagyobb tévedés és közhely, amit mai magyar társadalmunk megalkotni bírt. A házasság egy felelősség felvállalás, egy olyan összetartozás élmény, amely arról szól, hogy megpróbáljuk egymást a szeretet kötelékében minden probléma ellenére elfogadni, szeretni, végig kísérni. A szeretet-szerelemben hinni, és hitünkért odaadóan küzdeni: EGYÜTT. Az embert ez teszi emberré! Ez teszi igazi erős lélekké.

A házasság a „MI” szentsége.

Ezen gondolatok és megértések után beléphetünk kapcsolatunk tartósságát jelentő állapotába, ahol a kedves olvasó számára egy fontos üzenetem van.

 

5. KÖZÖS ÚJRATEREMTŐDÉS

 

A közös újrateremtődés, csak közös célok, azok elérése és learatása révén valósulhat meg, ahol együtt van miért kezdenünk. Olyan, mint egy csapatjáték, amibe mindenki beleteszi azt, aki ő, és hagyja magát a változás által megmérettetni, fejlődni. Nem árt tudnunk azonban, és magunkban is rendeznünk kell, hogy mire vállalkozunk egy-egy helyzetben. Sok kapcsolat sajnos az ilyen közös utak tervezése, vagy belekezdése pillanatában válik törékennyé, és jelennek meg a két fél közötti nézet különbségek. De az is előfordul, hogy ebben a szakaszban jövünk rá, hogy mégsem ezt akartuk. Akiknél ez előfordulhat, sajnos ott már más baj van, amit korábban nem kezeltek a kapcsolatban (tudatosan lehet nem is akarták észlelni), és megjelenése „árulással” terhelt. Legalábbis ezt érezzük ebben a pillanatban. Ezért továbbra is azt üzenném mindenkinek, hogy önmagát ismerje meg mindenképpen, és dolgozzon is azon, hogy tudja sorsával együtt merre hajtja az élet.

 

„Amikor elkezdődik egy párkapcsolat, a férfi és a nő csak egymásra figyel. Egymásra vonatkoztatnak. Hosszú távon azonban nem tartható, hogy két ember csakis egymást lássa, egy idő után közösen kell látniuk valami mást, valamit, ami túlmutat a kapcsolaton, és a két ember közös munkáját jelenti. A legnagyobb dolog, amit egy pár teremthet, természetesen a gyermek. A gyermekekkel teljesedik be egy párkapcsolat. Ahol ez nem lehetséges, a kapcsolat teremtő ereje valami más, értelmes és hasznos dologra irányul. Miközben a két ember közösen tekint előre, a kapcsolat is fejlődik és mélyül. A párkapcsolat bele van ágyazódva az élet továbbfejlődésébe, áramlásába és továbbhaladásába, és ezeket szolgálja. Ha ezt látjuk, könnyebben tudunk szembenézni mindazokkal a követelésekkel, amelyeket a kapcsolat támaszt velünk szemben. A boldogság az összhangból adódik, és nagy szenvedéssel, fáradsággal, válságokkal és csalódásokkal jár együtt. Ennek ellenére a mélyben mindig nagyon nyugodt, könnyed és hatalmas érzés. Az, ami felületes boldogságként kezdődik, a körülmények révén lépésről-lépésre alakul át ezzé a másféle boldogsággá. Ennek egészen más ereje van. Örök érvényű.”

Ez az állapot nem könnyed, és nem is fejetlen, vagy felelőtlen. Ebben az állapotban már, ha személyiségünk eléri ezt a szintet, nem fogunk könnyen beleszeretni akárkibe. „De sokkal mélyebb szerelemre leszünk képesek, a másik iránti tudatos elköteleződésre.”

 

Bízom benne, hogy írásommal sikerült közelebbről megismertetni egy párkapcsolat működési elvét, ahol a sors mindössze arról gondoskodik, hogy ki lépjen be és mikor. (Persze ezt is el lehet odázni.) A többi a mi dolgunk.

 

Namasté
Kata

 

Egyéni konzultáció: lelekesszencia@gmail.com
Ide várom minden kedves útkereső, érdeklődő levelét, kérését.

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONTOK:
AUGUSZTUS 10. Vasárnap 15.00 – Pécs

AUGUSZTUS 16. Szombat 14.00 – Nyíregyháza

FDOgmQ_8cHs_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekesszenciak.blog.hu/api/trackback/id/tr76574075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.