A párkapcsolat szabályai 2.

2014.07.29. 08:00

Ismerkedéstől az együtt élésig

(2. rész)

 

Amikor a rózsaszín felhők elrepülnek, párunk „lelepleződik”, kiderül, hogy mégsem olyan, mint amit mi gondoltunk, akartunk hinni róla, akkor bizony megkezdődnek a viták, a harcok egymással. Vagy egymásért?

 

2. HARCOK EGYMÁSSAL

 

Ez a szakasz az, ahol a legtöbb párkapcsolat szétmegy, elválnak egymástól, feladják. Hogy ez térben és időben mikor következik be, az egyéni. Így egy párkapcsolat tarthat már, akár 10-15 éve is, ha ebben a szakaszban megragadtak a partnerek.

A tipikus magatartásformánk ebben a szakaszban, azaz elgondolás, hogy akaratunkat mindenképpen érvényesíteni szeretnénk a másik felett. Ismerjük biztosan ezeket a mondatokat, amik így szólnak: „valójában nem ilyen ám, de ezért, meg ezért most mégis így viselkedik”. A férfiaknál általában a „lenyomlak hadművelet” zajlik, ahol kijelentő mondatokban közlik a szeretett nővel, hogy „ez vagyok, nem tudok mit csinálni”, vagy, hogy „ne akarj engem megváltoztatni, úgy se fog menni” és ehhez hasonló mondatok. Míg a nőknél a legtipikusabb fegyverek ahhoz, hogy akaratukat érvényesítsék, a magatartásukban nyilvánul meg elsősorban. A hisztéria, a sértettség, a megbántott sírások krokodilkönnyekkel, mások a szex elvonással, vagy intellektustól függően a „beszéljük meg” verbális megoldással próbálják akaratukat érvényre juttatni.

Ezek a helyzetek minden esetben vitákat okoznak a felek között, és ezek a viták tudnak olyan mértékben elhatalmasodni, hogy kezelhetetlenné válnak. Résztvevőiknek kicsúszik a kezéből az irányítás, és végletes, visszavonhatatlan sebeket ejtenek a másikon. A konfliktusok játszmákká válnak, ahol az a cél ki szerzi meg a másik felett a hatalmat, így ki lesz dominánsabb egy kapcsolatban. Az ilyen elbillent kapcsolatok, vagy álló háborúkká válnak, vagy egyik fél (legtöbb esetben a nő) feladja, megadja magát, és néma csendben tűri tovább párja kínzó szavait. Amely kapcsolatban az egyenrangúság nem tud működni, ott megszűnik a férfi-női szerepek megléte (a kapcsolat így a pszichológia matekja szerint is) egyértelműen szét fog menni.

Hellinger így ír erről A forrás nem kérdi, merre visz az útja c. könyvében:

„A párkapcsolatok, akkor sikeresek, ha a férfi és nő elismeri, hogy különbözőek, de mégis egyenrangúak: ha egyenrangú félként néznek szembe egymással.„

„Ha egy férfi különbözik a nőtől, és a nő különbözik a férfitól, sok kapcsolatban ösztönösen arra törekszenek, hogy egy idő múlva elsimítsák a különbségeket. A férfi a maga oldalára akarja állítani a nőt, hogy olyan legyen, mint ő, vagy a nő akarja a maga oldalára állítani a férfit, hogy olyan legyen, mint ő. Ez első látásra kényelmes megoldásnak tűnik, ám bizonyos idő elteltével a kapcsolatból hiányozni fog a feszültség és az erő. Épp ezért érvelek amellett, hogy tartsuk fenn a különbségeket, és ápoljuk az eltéréseket.”

Ebből a pár sorból is kiderül, hogy a párkapcsolati harcok a különbözőségekből fakadnak, ám nem jó megoldás, ha ezekből játszmákat szülünk, és megpróbáljuk a magunk képére formálni másik felünket. A lényeg éppen az, hogy fogadjuk el benne a különbözőséget, amihez persze nagyon sokat kell önmagunkon dolgoznunk.

„Nagyon sokféle játszma létezik, melyekből akkor lehet kilépni, s az erőharc szakaszának is akkor van vége, ha kellő önismerettel rálátunk frusztrációink valódi okára, és nem engedjük, hogy a vádaskodás, a sértettség uraljon bennünket. „ HVG Pszichológia 2014/1 37.oldal

Nagyon szépen szemlélteti az a példa, amit a tányértörésről ír a szimbólumokkal történő pszichológiai irányvonal. Ebben így ír: fogj meg egy tányért, törd össze, majd mond neki, hogy bocsánat. Ugye nem fog újra ép tányér lenni? Ez a helyzet a kapcsolatokkal is. Ez a szakasz a legsérülékenyebb szakaszunk, ahol a kapcsolatok 90%-a véget ér. Szeretném jelezni, hogy ez akkor is így van, ha fizikailag nem tudnak, vagy nem akarnak (esetleg nem észlelik) ellépni egymástól. Mert az itt keletkezett sebeket nem dolgozták fel, és ezeket csak görgetik be a kapcsolatba. Még hosszú távon is a vagdalkozások központi témája egy-egy ilyen „eltört tányér”.

 

Továbbra is ajánlom a kedves olvasó figyelmébe az önismereti képzéseken kívül, az EMK (Erőszak Mentes Kommunikáció) módszertanát, és hogy sok figyelmet szenteljenek a kölcsönös tiszteltre és a végletes mondatok elkerülésére.

 

Ha párkapcsolatunk túléli ezt a szakaszt, akkor következhet a stabilitás időszaka.

 

3. STABILITÁS

 

A stabilitás időszaka, bár jóval könnyedebb, mégis jó néhány tanulási fázisa van. Az első ilyen tanulási fázis, az egyformaság elkerülése. Biztosan mindenki látott már olyan családokat, ahol a férfinak (férj) és nőnek (feleség), de sok esetben még a gyermekeknek is egyforma a tréningje, vagy a frizurája, esetleg rengetek egyforma nézettel élnek. Ha korábban ismerte volna őket valaki külön-külön, akkor látta volna, hogy nagyon különböző véleményeik voltak, állásfoglalásaik eltértek egymástól, egyéniségük még megmutatta magát. Nagyon fontos ebben a szakaszban, hogy az egyformaságot ne keverjük össze az összecsiszolódással.

Az összecsiszolódás megtartja ugyanis a személyiségünk egyéni vonásait, gondolataink és tetteink szabadságát, amelyről legfeljebb felelősségünk teljes tudatában mondunk le, bizonyos magasabb célokért. Ilyenkor válhat a „MI” fontosabbá, mint az „ÉN”. De ez egy önként megélt változás. Az egyformaság azonban más. Az egyformaság elvtelen, felelőtlen és személytelen. Ebben az esetben a cél az volt, hogy eredményt érjünk el a kapcsolatban, amely eredmény a külvilág számára látható. Ez egy kifelé demonstrált „tökéletes kapcsolat”, amely legtöbb esetben meghalasztja résztvevői egyéniségét. A kapcsolatokban az eredmény elérése éppen az úton történő különbözőségek elfogadásán alapszik.

Hellingert idézném ismét:

„Az egység szó, csak akkor értelmezhető, ha létezik különbözőség is. A különbségek egységének legszebb képe egy emberpár. Hiszen nemigen lehet elképzelni különbözőbbet, mint egy férfi és egy nő. Ez a kép a véleményem szerint az egész természetre vonatkoztatható, hiszen a különbségek együttműködnek, és egy nagyobb egységet alkotnak. Ha megfigyeljük ezt, világossá válik, hogyan sikerülhet a szeretet egy párkapcsolatban: ha a különbségek különbségek maradnak, és mégis egységet alkotnak. Ezt a mély egységet egymás különbözőségének az elismerése hozza létre. Ha elsimítjuk a különbségeket és eltéréseket, nem egységet kapunk, hanem egyformaságot. Ám ennek kevés teremtő ereje van. Csak az ellentétek közötti feszültség tud létrehozni valami újat, egy harmadikat.„

Képzeljük el, hogy mi sárgák vagyunk, párunk kék. Ezek különböző színek. Ebből a két színből tehetjük azt, hogy mindketten kékek, vagy sárgák leszünk, így megteremtjük az egyformaságot. Ami röviden egyenlő is azzal, hogy valamelyik fél megadta a másiknak magát. Így a kapcsolat azon túl, hogy számtalan sebet hordoz magában, fejlődni sem fog tudni, mert nincs benne új szín. Ám, ha a két színből megteremtjük a zöldet, akkor valami újat hoztunk létre ketten, oly módon, hogy közben elismertük, sőt tisztelni kezdtük egymás különbözőségét. Ezzel a közös elismeréssel megnyitottuk az utat a közös út felé. Eddig a pillanatig ugyanis mindössze magunkat tettük próbára a másik tükrében, és próbáltunk oly mértékben fejlődni, hogy stabillá tudjunk tenni egy párkapcsolatot a szeretet, szerelem oltárán.

 

Namasté
Kata


Egyéni konzultáció: lelekesszencia@gmail.com
Ide várom minden kedves útkereső, érdeklődő levelét, kérését.

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONTOK:
AUGUSZTUS 2. Szombat 9.00 - Buda, Gazdagrét

12-chom-sao-oan-trach-nguoi-khac.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekesszenciak.blog.hu/api/trackback/id/tr976551529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.