Család dinamikai összefüggéseink

Kedves Barátok, Ismerősök!

Kedves Olvasóm!

A család dinamika témaköre manapság a pszichológiában (de egyéb ágazataiban is) fontos szerephez jutott, abból a szempontból, hogy bizonyos tulajdonságainkat, hordozott viselkedés mintáikat feltérképezzük, majd átalakítsuk. Sokszor gondoljuk azt, hogy ezen tulajdonságaink (pl: "Mindig ilyen voltam.." kezdetű mondatok ) a saját személyiségünk részei. Számtalan tanulmány azonban bebizonyította, hogy ezek a jegyeink nem sajátjaink, mindössze hordozzuk őket avagy azonosulunk velük. Ezek a tulajdonságok válnak külső személyiség burkunkká, vagy más néven a jó öreg EGO-vá.

De vajon tényleg Én vagyok-e ez a burok?

És, ha nem, ki az Én?

Ezekre a kérdésekre kerestem a választ egy tanulmányomban, amit most szeretettel ajánlok az olvasó, érdeklődő figyelmébe.

CSALÁD DINAMIKA

„Én”

Ahhoz, hogy beszélhessünk arról, ki , vagy kik tartoznak a Családi szerkezetünkbe, elsősorban beszélnünk kell arról, ki tartozik az Én-be.

A családállítás rendszertana az Én lelki egységét nem egy önálló szubjektumnak tekinti, hanem egy származtatott ÉN-nek. Azaz az Én nem más, mint, azon őseink összessége, akik valamilyen rendszertani összefüggés miatt hatnak ránk. Energiát adnak nekünk, belőlük táplálkozunk. Ezért az Én meghatározásában a következő hatások érnek, érhetnek minket:

- közvetlen szülők (vér szerinti szülők)

- a szüleink szülei (hiszen őket lelkileg a szüleik táplálták, mi, pedig belőlük táplálkozunk)

- a szüleink testvérei

- a mi testvéreink

- a szüleinkre ható egyéb nexusok (ezek a kapcsolódások valamiért sorsunkhoz kapcsolódó események formájában voltak jelen: tettesek vagy áldozatok)

- azon családtagok, akik már nem családtagok: nem élnek, vagy elhagyták a családot

- időnként a dédszülők is

- a Sors, mint irányító tényező

Ebből a sorból tehát világosan látszik, hogy az ÉN lelki összességét a „származási rendszere” adja. A származási rendszeren kívül létezik még egy erőteljes ráhatás, ez pedig a jelenlegi rendszerünk. Ezen rendszer tagjai, azok a személyek, akik eleinte nem tartoznak a családi rendszerhez, tehát a világból lépnek elénk. Ezek a személyek a következő kérdések alapján lépnek be a rendszerbe:

- Mit okoztál te nekik és mit okoztak ők neked?

- Mit tettek velem, mit tettem én nekik, velük?

- Miért bűvöltek el, vonzottak be, vagy miért vonzottam be őket?

- Mi a dolgunk egymással?

A jelenlegi rendszer dinamikája az, hogy rendszerint ráhelyezkedik, vagy rásimul a származási rendszerre.

Hellinger rendszertana szerint, e két rendszerünk együttese alkotja a lelkünk egészét, így ezek a rendszereknek elég erejük van ahhoz, hogy beteggé tegyenek, vagy meggyógyítsanak.

Az Én meghatározása után, tehát a KIK TARTOZNAK A CSALÁDBA c. kérdésre a válasz egyszerű, akik hatnak az ÉN-re.

„Csak bizonyos személyek tartoznak a családhoz, konkrétan a testvérek, a szülők, a szülők testvérei, és azok, akik átadták a helyüket a család egyik tagjának, például a szülők és nagyszülők korábbi partnerei. A család lelke azonban gyakran több generációra is visszanyúlik, különösen, ha nehéz sorsok voltak a családban. Ilyenkor még a 4., 5., vagy 6. generáció is hatást gyakorol a család lelkére. Épp ezért teljesen világos, hogy a családban az élők és a halottak egységet alkotnak. Valamennyien összeköttetésben állnak egymással.”

A KIMONDOTT TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK

Miután feltérképeztük, hogy kik is tartoznak a családunkhoz, ezáltal kik határozzák meg az ÉN lelki minőségét, kimondhatunk, logikusan néhány ebből származó törvényszerűséget.

 -  Egy gyermek maga a szülei.

-  Te magad vagy a saját szülőd.

- Senki sem törhet ki saját akaratából, vagy egyéni késztetésétől hajtva ebből a családi kötelékből és nem hagyhatja el azt.

- A rendszer egyik tagja sem lehet egyedül lelki beteg. Beteg csak maga a rendszer egésze lehet, akkor is, ha ez a betegség bizonyos családtagokat kiragad, és rajtuk keresztül mutatkozik meg.

- Senki sem tudja meggyógyítani az egyes családtagokat, kivéve, ha munkája során az egész rendszert tekintetbe veszi.

- Nem csak a gyermek a saját szülője, hanem a gyermek a saját szülője és egy mindazokkal is, akik a szülei számára fontosak, vagy fontosak voltak.

Ezen rendszer szabályok szerint érthető, hogy mindenkinek helye van a rendszerünkben, azaz a lelkünkben. Amennyiben ezen jogokat nem tiszteljük, úgy a rendszer megborul és annak, egyik tagja mindenképpen átveszi azon tag viselkedését, akit a rendszerben nem vagyunk hajlandóak észrevenni, tisztelni.

Erre Hellinger a következő szabályokat használja:

„Ha valamennyiüket elfogadom és tiszteletteljes helyet biztosítok nekik a szívemben, akkor teljesnek és egésznek érzem magam, emellett ki is szabadultam a rendszer bilincséből. Semmi elintézetlen ügy nem tart már rabságban. A család tagjai pozitív erőként kísérnek.„

„Aki az egyik szülőjét elutasítja, vagy belsőleg lenézi, nincs tisztában önmagával. Mindenkinek,aki hozzátartozik a családunkhoz, vagy a nemzetségünkhöz, helyet kell adnunk a szívünkben, még a halottaknak és a kirekesztetteknek vagy elfelejtetteknek is.” Békén hagynak majd, mert helyük van a szívemben.”

A béke tehát csak a teljesség tiszteletével állítható helyre.

JÚNIUS 6. Péntek délután 18.30 - Élőképes meditáció Pilisszántó

JÚNIUS 7. Szombat reggel 9.00 - CSALÁDÁLLÍTÁS Buda – Gazdagrét

JÚNIUS 15. Vasárnap délután 14.00 – CSALÁDÁLLÍTÁS Pécs

Elérhetőség: lelekesszencia@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.