A hegycsúcs

2013.10.09. 18:03

Nem gondolkodtam tovább a félelemről. Értelme nem volt. Emlékszem, ott a ringben sem ez volt a jó megoldás. Amikor gondolkodom, akkor a megoldást akarom látni. Ez azért baj, mert a fejem a jövőt nézte, nem a múltat, ahol a félelem méregfoga van és ahonnan folyamatosan rág.

Ahogy akkor ott az Orionon, a sárkány hatalmas fekete testével előlépett szinte kitörve a kaput, éreztem minden porcikámban a rettegést. Mérhetetlenül dühös volt, pusztított, üvöltött irtózatos hangjával. Nagyon-nagy volt és kezelhetetlen. Ott álltam teljes fegyverzetben, nagyjából a lába körmééig érve. Felmértem, hogy esélyem nem sok. Küzdeni nem tudok mivel, legyőzni nem tudom. Mert nem kell. Egy pillanatra, mintha elöntött volna valami végtelen nyugalom. Megadás. Futott végig ez a szó a fejemben.

- Ha megadom magam, -gondoltam, - megöl.
- Ha nem, akkor is. De, akkor biztosabb az érzés.

De vajon mit jelent: megadni? Eddig mindig azt tanította mindenki, hogy harcolni kell, meg küzdeni. Most pedig, hogy adjam meg magam. Olyan megalázottság érzésem volt, vagy inkább legyőzöttség. Egyik sem túl jó. Az egom nem igazán bírta ezt hirtelen befogadni. Olyan ez, mint amikor tanulsz valamit és csinálod kitartóan, szorgalmasan, és teszel érte rengeteget, majd amikor eljön az ideje, hogy végre learasd a babérokat, amit biztos győzelemnek hiszel, bekerülsz egy ringbe, ahol ott áll a sárkányod és azt kérik, hogy add meg magad… Ki kér ilyet? Hogy kérheti ezt? Most építettem fel valamit magamban és rengeteg energiám van benne, most pedig adjam meg magam? De mielőtt az egom tombolni kezdett volna, az időm elfogyott. Nem volt más hátra, mint szembe nézni a fenevad irtózatos erejével. Megtettem hát.

Velem jött szembe... Én teremtettem, Én vagyok… mantraszerűen mormoltam a mondatokat, ahogy a sárkány egyre jobban körbefont és felém kerekedett…

Hol voltam Én sárkány? Ki vagyok valójában, ha ez a sárkány Én vagyok? Hol a valódi múltam? Mit tettem?- emelt fejjel ordítottam a sárkánynak, aki mardosott és pokoli félelemben tartva égette a mellkasom.

Mutasd magad! Mutasd meg ki vagyok Én! Mutasd mit tettem! Megadom magam önmagamnak!

Ahogy ezeket a mondatokat ordítottam, a sárkány hirtelen elcsendesült. A sötétség oszlani kezdett és éreztem ismét a körülöttem lévők energiáit. Láttam a Mesteremet a ringben, ahogy elégedetten figyeli, hogy tanításai lassan célt érnek. A sárkány kezdett foszlani, Engem pedig elöntöttek a fájdalmas emlékek. Sírtam, ordítottam a fájdalomtól, ahogy végignéztem emlékeimet, a múltamat, ahol a sebből sárkány lett, ahogy leszakítottam magamból, kihasítottam a képeket, hogy ne is jusson eszembe még egyszer az a szörnyűség. Ahogy magamon kívül kezeltem a tapasztalásaimat, azok önálló életet éltek, alakot öltöttek Bennem, és celebrussá változtak. Pedig Én voltam minden szörnyem. A szörnyű emlékeim összessége.

Ott a hegyen ülve zokogtam tovább. Láttam mindent. Minden lenyomatom, teremtésem szándékát. Ahogy mertem belenézni ebbe a tükörbe, a felelősség érzések formájában életre kelt. Tudtam kiben mit teremtettem. Nem voltam rá büszke. De Én voltam!

Egykor hoztunk nem jó döntéseket, cselekedtünk hasztalanul, bántottunk és hagytunk tüskéket, szálkákat másokban. Ezekért kell most felelősséget vállalnunk. Ha ezt tesszük, láncaink feloldódnak. Tovább tudunk menni.

Velem is ez történt. Belenéztem a múltba, megláttam hibáimat, a felelősség vállalás feloldott.

Lassan felnéztem. Összegörnyedt testem, amit napok óta nem tudtam kiegyenesíteni most megmozgattam. A hegycsúcsra néztem, ahol Öreg Tanítom menetre készen, mosolyogva állt Velem szemben.

- Mehetünk?- kérdezte
- Igen. Vár a jövő. Az utam. Amit Én teremtettem.

Lassan felmásztam a hegytetőre. Gyönyörű idő volt. A nyár őszbe hajlott már, a fák sárgultak. Én mégis az elmúlás helyett valami végtelen boldogságot és nyugalmat éreztem. Csak előre néztem, ahol szépen lassan kibontakozott előttem az út.

Tisztán láttam merre kell mennem.

fo.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekesszenciak.blog.hu/api/trackback/id/tr365560894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.