2015. január 20. hajnal

Most is, mint mindig előttem járt, hol is lehetne jobb helye... mindig előttem. Azon gondolkodtam van-e értelme tovább csinálnom, amit csinálok. Oldok, előző életekből magyarázom meg a miérteket, amikor arra kérnek, gyógyítok. Szeretem, de mégis sokszor nagy Bennem az ellenállás. Valami fáj bent érzem, de mi az, ami fáj?....

Az Öreg hátrafordult, könnyes szemmel megállt előttem és megölelt. Olyan merevnek és távolságtartónak éreztem magam, mégis Belőle a tiszta elfogadó szeretet áramlott. Nem akartam megadni neki magam. Haragudtam. Haragszom erre a Földre is, a sok-sok emberre, akik az anyagot, mint végső valóságot fogadják el, és ott keresik a boldogságot. A sok butaságtól, amit el akar velük hitetni a hatalom, nem látják azt amit Én, amit az előttem járók. Ez nem valóság, ez egy illúzió...

Mit is tehetnék Én itt egyedül...Ki vagyok Én...? Egy csepp a tengerben.

Áthasított rajtam a sok-sok butaság miatt meghalt Tanítók emléke, ahogy Krisztus, Buddha, Gandhi, Őszentsége a Dalai Láma, aki még mindig száműzetésben él és sok-sok Tanító méltó elfogadása a butasággal szemben. Hát ez a hatalom....
Hálátlan munka ez. - gondoltam.

Az Öreg ment előttem, tudtam, hogy hallja minden gondolatomat, és tudja,hogy mi játszódik le Bennem. Dühöngtem és a tehetetlenségemben szinte hisztiszerűen ordítottam és csapkodtam magam. Elegem van/volt és gyanítom lesz is! Szorít az anyag, a Föld, hogy itt van dolgom.

Úgy éreztem magam, mint Thor, aki a 9. dimenzióból száműztetve megjelent a Földön és szembesült önmaga testébe zárásának problémáival. Például a kommunikációs akadályokkal. Vagy csak ama ténnyel, hogy itt az anyag annyira elkápráztat mindent, hogy nem látjuk mögötte a valódi Lelket.

Mikor tesszük fel végre a kérdést, hogy Ki vagyok valójában? Ki lakik ebben a testben? És miért van itt?

Ha Önmagunkat elkezdenénk vizsgálni és meglátnánk kik is vagyunk valójában, akkor látnánk, hogy mások kicsodák.

„Az emberek félnek a múltjuktól, azért vannak itt. Menekülnek valamiféle illúzióba, ahol ideig-óráig jól érzik magukat.” - szólalt meg az Öreg a fejemben. Mindig ezt tette ilyenkor, ment előttem, de gondolataival beszélgettünk.
„De ezt meg kell bocsájtanod nekik.” - folytatta. „Hiszen egykoron Te is ezért jöttél ide.”

Beütött ez a mondat. Ezért? Ezért jöttem ide? Menekültem a régi tettem elől, a teremtéseim súlyát nem akartam elfogadni? Tényleg ilyen gyáva voltam? Vagy vagyok? Gyáva vagyok még mindig?

"Ez nem gyávaság, ez a Föld dolga. Rehabilitál mindenkit. Ne higgy az illúziónak Lányom. Amibe itt be vagytok zárva az az emlék, azon emlékek sorozata, amik elől menekültök. Csak Ti hiszitek valami másnak. Ez az anyag titka. Ez az anyag vaksága."

Be vagyunk zárva emlékeinkbe, hogy belülről éljük meg, amit másoknak adtunk. Olyan, mintha lenne a fejünkben emléke, majd ezeket az emlékeket bevetítik egy hatalmas csarnok belső falára és onnan nem tudunk kijönni, amíg meg nem éljük, hogy kinek mit okoztunk. Mint egy "játék" vagy egy börtön. Nem bírtam eldönteni.
Rettentően feszített az anyag, s éreztem az emlék ami miatt dühöngök és ki vagyok borulva, meg akarja mutatni önmagát és a feszültséget Én generálom, mert nem akarok bele nézni. Vergődtem.

„Mit nem értek még mindig?” - kérdeztem, követeltem. „Önmagad.” Nyilván. Gondoltam.
"Az önismeret elkerülhetetlen. Ha nem ismered honnan jöttél, nem tudod hová tartasz. Így jövőd ködbe vész és elszenvedője vagy csak önmagad alakította Sorsodnak, melynek kockáit múltad már lefedte."

Igen. Ismerem a Tanítást.
Tanítóm bólintott. Értettem. Akkor hát adjam meg magam ennek.
Az Öreg elnevette magát. Tudtuk mindketten, hogy nincs más út.
Emlékezni kell.

EMLÉKEZNI KELL VALÓDI ÖNMAGADRA!

Ez most a dolgunk...

Namasté
Kata

Egyéni konzultáció: lelekesszencia@gmail.com
Ide várom minden kedves útkereső, érdeklődő levelét, kérését.

CSALÁDÁLLÍTÁSI IDŐPONTOK:
JANUÁR 24. Szombat - 15.00 - Nyíregyháza
JANUÁR 25. Vasárnap – 9.00 - Budapest
FEBRUÁR 7. Vasárnap - 15.00 - Pécs

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.